Századok – 1916
Értekezések - GÁRDONYI ALBERT: Buda város közigazgatása és közgazdasági viszonyai a XVII. század végén - 477
BUDA KÖZIGAZG. ÉS KÖZGAZD. VISZONYAI A XVII. SZ. VÉGÉN. 479. Szirmay közbenjárás helyett tanácscsal szolgál, az országgyűléshez utasítja őket, a hova 1694 június 24-ikén fel is küldik megbízottaikat : Bösinger Ignácz polgármestert és Maylin Benedek jegyzőt. A megbízottak 1694 június 24-ikén küldik első jelentésüket Pozsonyból, a mely telve van reménységgel. A pestmegyei alispán ajánlólevelével mennek a nádor elé, a ki jóindulattal hallgatja meg az ügyet s közbenjárásával biztatja őket. A dolog azonban nem ment végig simán s a milyen reményteljesen írtak Pozsonyból, olyan csalódottan jelentik július 19-ikén Bécsből, hogy a kanczellária János király aranypecsétes oklevelét az 1527. évi országgyűlés VIII. t.-czikke miatt nem erősítheti meg, a régibb királyi kiváltságlevelek tartalmát azonban meg lehet menteni. Kollonics Lipót állandóan pártolja ügyüket, e pártfogás ellenére sem sikerül azonban szándékaikat megvalósítani s Kollonics pártfogásával a veszett fejszének legalább a nyelét szeretnék megmenteni. 1697 január 24-ikén elküldik Kollonics Lipót esztergomi érseknek a sok reményre jogosító oklevelet, a melynek semmi hasznát sem vehetik, s arra kérik az érseket, hogy szerezze vissza Szirmay tói terhes kötelezvényüket. Szirmay azonban nem mond le egykönnyen a remélt haszonról s követeli a kikötés teljesítését. Időközben megszerzi a város I. Ferdinánd király aranypecsétes oklevelét is s ezzel teljesen értéktelenné válik számukra a Szirmay oklevele, mindenképen szabadulni szeretnének az ügytől s úgy tüntetik fel a dolgot, mintha Szirmay félrevezette volna őket. 1701 január 15-ikén Stróbl János György kamarai fogalmazónak — a kit 1701 április i-én 100 frt évi fizetéssel ügyvivőnek alkalmaztak — teljes őszinteséggel feltárják az ügyet s kíméletlenül Szirmay István ellen támadnak, Ε szerint br. Szirmay István nádori ítélőmester, mikor a Thököly pártját elhagyta, egy felsőmagyarországi özvegyasszony iratai között találta az oklevelet s önző czélokból kiemelte onnan.1 A mikor az oklevelet később felajánlotta a városnak, azzal biztatta őket, hogy egyszerre megkaphatják a város összes régi jogait és kiváltságait, minek következtében kész örömmel kötötték meg vele a kívánt alkut.2 Pedig Szirmay — als ein peritus legum patriae et juris consultus — tudhatta, hogy az oklevelet nem fogják elfogadni, a mint hogy eddig az uralkodónál, kamaránál, kanczelláriánál és kir. táblánál sok költséggel hasztalan jártak el ez ügyben. Ennek ellenére Szirmay állandóan sürgeti 1 Vermeinent etwas Nahmbhaftes darmit erhascht zu haben, wie er dann meisterlich darmit das Wasser auf seine Mühl gerichtet hat. 2 Welches dann anfänglich gar lieblich gesungene Liedl gar wohl gefallen und man gar grosse Hoffnung derentwegen gemacht.
