Századok – 1916

Értekezések - GYALOKAY JENŐ: Görgey mint hadvezér 444

474 GYALOKAY JENŐ. Pedig az a vád, hogy Görgey a fegyelmet nem tűrte, hogy túlságosan hajhászta a maga dicsőségét, hogy poli­tizált stb., kevés kivétellel ráillik szabadságharczunk többi tábornokára is, csak nem akarjuk elhinni. Kossuth, a kor­mánynyal és honvédelmi bizottmánynyal együtt, nagyon sok hibát követett el, de nem akarjuk észrevenni. Igazán különös jelenség, hogy a míg hozzánk időben sokkalta közelebb álló eseményeket már tisztán látunk s róluk helyes ítéletet tudunk mondani, addig immár 67 éve lezajlott szabadságharczunkat még mindig a legendák köd­fátyolán át vizsgáljuk, s alig érthető okból, nem akarjuk obiec­tiv vizsgálat tárgyává tenni. S míg a nagy küzdelem egyik vezető alakját emberi nagyság által alig elérhető polczra állítjuk, addig a másikat, minden jó tulajdonságától meg fosztva, a poklok kárhozatába taszítjuk. Pedig a mint elhibázott dolog lenne azt állítani, hogy a mohácsi veszedelem és minden utóbaja egy vagy két ember nevéhez tapad, azonképen nem mondhatjuk azt sem, hogy függetlenségi harczunkat Görgey sokszor hangoztatott áru­lása juttatta volna zátonyra. Megbukott az katonailag abban a pillanatban, a melyben Radetzky az olasz hadjáratot diadalmasan befejezte s az orosz beavatkozás terve valóra vált. Ezt a folyamatot már csak lassítani lehetett, de fel­tartóztatni többé nem. Bizonyos, hogy Görgey is gyorsította a homokóra lepörgését, de a felbomlás tulajdonképeni folyamatát Dem­binszki — Görgeyénél jóval erősebb — hadserege indította meg, a mely a szőregi és temesvári csaták következtében, élet-halálharczhoz sehogyan sem méltó ellenállás után, szerte­züllött. Ennek, valamint az erdélyi hadseregnek ugyanakkor beállott felbomlása nélkül a 31—32 ezer főnyi felsődunai had­sereg capitulatiója egymagában még nem kondíthatta volna meg a halálharangot a nemzet ellenállása fölött. A magyar hadsereg, a mely se a várható veszedelem nagyságával, se az ország népességével arányban nem volt, a hadjárat vége felé, vagy 180 ezer főből állhatott.1 Ez bizony, minden emberi számítás szerint, kevés volt ahhoz, hogy az osztrákot és az oroszt lebírhassa, sőt — rosszúl használ­tatván föl — arra is képtelennek bizonyult, hogy a nyári hadjárat folyamán, bár csak ideig-óráig tartó sikert vív­hasson ki. Szabadságharczunk katonai történetén, elkoptatott 1 A hasznavehetetlen alakulásokat leszámítva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom