Századok – 1916

Értekezések - GYALOKAY JENŐ: Görgey mint hadvezér 444

GÖRGEY MINT HADVEZÉR. 469· hogy a hadvezetéshez nem nagyhangú szónokolás, hanem első sorban is jól megalapozott szaktudás kell. Azon bizonyára megütközött volna 1848-ban is mindenki, ha — mondjuk — az ország pénzügyeit katonákból álló bizottság igazgatja, azt azonban, úgy látszik, helyénvalónak találták, hogy a nemzet élet-halálharczát intézni hivatott honvédelmi bizottmány 14 tagja között csak egy katona legyen. S még ez az egy — Mészáros Lázár — sem állott a helyzet magaslatán. Mészároshoz — mint emberhez és hazafihoz — szó nem férhet, de nem voltak olyan tulajdonságai, a melyek, ilyen zavaros időkben, a hadügyministeri állásra képesítették volna. Kossuth sem tagadja, hogy nem valami komolyabb megfontolás alapján, hanem csak úgy ötletszerűen kínálta meg őt a ministeri tárczával, eszébe jutván, hogy Mészáros jó hazafi, a magyar tudós társaság tagja s évekkel ezelőtt a Pesti Hirlap előfizetője volt. Maga Kossuth, bárha katonai dolgokhoz egyáltalán nem értett, a legkényesebb hadműveleti ügyekbe is beleártakozott. Később hadműveleti tervek kovácsolásától sem riadt vissza s valósággal duzzogott és sértve érezte magát, ha terveit a végrehajtásukra hivatott közegek kifogásolták.1 Már most képzeljük el azt a helyzetet, hogy a mikor Erdélyben beállott a felfordulás, a délvidék lángban állott, a horvát bán ellenségként rontott reánk, a tótok fellázadtak, nyugatról és éjszakról pedig az osztrák hadsereg támadása fenyegetett : Magyarország itt állott készületlenül, hadsereg, fővezér, vezérkari főnök, hadműveleti terv és minden más olyan kellék nélkül, a melynek hiányában eredményes hadviselésre gondolni sem volt szabad. Még ott is, a hova a háború lángja egyelőre el nem hatott, teljes volt a zavarodás. Izzott, forrott minden, senki sem tudta, mi lesz csak egykét nap múlva is, így azután a legnagyobb szélsőségek : egetostromló reménység és sötét pessimismus váltogatták egymást lépten-nyomon. Ebbe a környezetbe, ebbe a kialakulni csak most kezdő, chaosba került 1848 nyarán Görgey, hogy néhány hónap múlva — mint tábornok — a felsődunai hadtest élére álljon. Görgey — jól jegyezzük meg — mint főhadnagy hagyta ott ' Dembinszki egyszer meg is mondotta neki, hogy ha ügyvédre lesz szüksége, hozzá fordúl, de hadászati kérdésekben nem kér tőle tanácsot. Ez a megjegyzés nem volt ugyan tapintatos, de fején találta a szeget. (Gelich : i. m. III. 9. 1.)