Századok – 1916
Értekezések - GYALOKAY JENŐ: Görgey mint hadvezér 444
GÖRGEY MINT HADVEZÉR. 463· rohamra má: nem került a sor, mert Haynau, esti 8 óra tájban, beszüntette a harczot. Mind a két fél előbbi állásába tért vissza, s ezzel a Czonczó vonalán kivívott siker is odaveszett. Görgey — mint láttuk — a helyzet alapos felismerésével s ezt nyomon követő gyors és czélszerű intézkedésével megfordította ugyan a már-már elveszett csata sorsát, de ellentámadásának egész maradandóbb eredménye csak Ö-Szőny visszafoglalása volt. Azonban ez sem absolut siker, mert csapatai mindössze azt vívták vissza, a mit az osztrákok, néhány órával előbb, elvettek tőlük. Messze túllőnek tehát a czélon mindazok, a kik a komáromi csatát a magyar sereg fényes diadalaként akarják feltüntetni, de nincs igaza Rammingnak sem, a ki viszont Haynau számára követeli a babért.1 Hadászati nézőpontból a most vázolt hadjáratban az osztrákokat illeti a dicséret, mert a magyar erőknek a Vág vonaláról a Duna jobbpartjára, illetőleg Komáromba való áttétele, az osztrák sereg gyors és ügyes egyesítéséhez viszonyítva, lassan és későn hajtatott végre s így Görgey július 2-án is számbeli kisebbségben maradt. Holott, ha az 1. hadtestet idejekorán Komáromba rendeli, a csata kedvező fordulatát felhasználva, alkalmasint teljes diadalt vívhat vala ki. A peredi és komáromi csata között tíz nap telvén el, az egész hadsereg összevonása könnyen megtörténhetett volna. A végső eredmény tehát az, hogy Görgey és Bayer se a Vág vonalán, se Győrnél, se Komáromban nem tudtak kellő időben kellő erőt összegyűjteni. * Görgey megsebesülése után, a felsődunai hadsereg parancsnokságát — mint rangban legidősebb tábornok — Klapka vette át. Ez a kényszerűség diktálta parancsnokváltozás, az akkori válságos viszonyok között, már magában véve is eléggé zavaró hatású volt. Miután azonban egy baj ritkán jön egyedül, azonnal egy másik kavarodás támadt itt is. Kossuth ugyanis, be sem várva, vájjon beváltja-e Görgey július 3-ikára tett igéretét : a július x-én tartott minisztertanácsban hadseregparancsnoki állásától elmozdíttatta, meghagyván számára a hadügyministeri tárczát. Az egész magyar hadsereg 1 I. m. 120. és I21. 1.