Századok – 1916
Értekezések - GYALOKAY JENŐ: Görgey mint hadvezér 444
GÖRGEY MINT HADVEZÉR. 461· Görgey a peredi kudarcz után újra Budára ment, ministeriuma ügyeit intézendő. Kellő felderítő és kémszolgálat hiányában se ő, se a Tatán időző Bayer nem gyanította, hogy az osztrák sereg zöme junius 26-án már a Duna jobbpartján volt egyesítve. Mire megtudták, akkorára már eső utáni köpenyeg volt minden — Haynau előnyomulását meggátolni akaró — intézkedés. A 7. hadtest1 magára hagyva vívta meg, három osztrák hadtest ellen, a győri csatát,2 a mely elveszett, még mielőtt a későn indított 2. hadtest beleavatkozhatott volna. A támadó hadjárat dugába dőlvén, új hadműveleti terv után kellett látni. Görgey a szenvedett csorbát mindenáron a Duna jobb partján, Komáromra támaszkodva akarta volna kiköszörülni, míg a kormány továbbra is ragaszkodott, Klapka tervén sarkalló, előbbi szándékához, mely szerint, a Komáromban hagyandó őrsereget leszámítva, a tulaj donképeni Magyarországon működő valamennyi hadtest az alsó Tisza és Maros vidékén egyesüljön s ottani állásából vagy az egyik vagy a másik ellenfelet támadja meg. Görgey nem tartotta jónak ezt a tervet, mert az ő számítása szerint,3 Komáromnál 52 ezer, Szegednél azonban csak 45 ezer fő lett volna egyesíthető. így tehát — szerinte — Komáromból könnyebb lett volna az ellenségre döntő csapást mérni mint Szegedről, s balsiker esetén még mindig ott volt Komárom vára, a mely a hadseregnek sokkal erősebb támasztója lehetett, mint a Szeged körül rögtönzött, talán 80— 100 ezer főnyi seregre s vagy 250 ágyúra számított, tehát a magyar hadak erejéhez viszonyítva túlságosan nagykiterjedésű, megerősített tábor. Klapka tervének megvolt — Görgeyével szemben — az a nagy előnye, hogy valahára végét akarta vetni az erők oktalan megosztásának, s hogy a harczteret a magyar hadsereg akkor egyedül lehetséges hadműveleti alapjára akarta áttenni, a honnan az, döntő vereség után is, neutrális területre tudott volna vonulni. Görgey ez utóbbitól irtózott legjobban, nem tartván azt a fegyverek becsületével összeegyeztethetőnek. Inkább megbarátkozott azzal a gondolattal, hogy a dunántúli vidéken maradva — előbb vagy utóbb — két malomkő közé szorúl, a honnan csakugyan nem lett volna többé egérútja. 1 Pöltenberg. 1 Junius 28. ' Görgey : I. m. II. 217. 1. Ez a számítás azonban nem helyes.
