Századok – 1916

Értekezések - GYALOKAY JENŐ: Görgey mint hadvezér 444

GÖRGEY MINT HADVEZÉR. 459· hadászati sikert érhetett volna el azzal, ha az osztrák hadsereg zömét, a Vágvonal ellen intézett gyors és nyomatékos támadásá­val, a Duna bal-partjára, vagyis az alkalmatlanabbik oldalra kényszeríti. Hadműveleti tervének alapgondolata tehát jó volt s kellően végrehajtva meg is hozhatta volna a sikert, de csak egy pillanatra, mert az a körülmény, hogy Görgey diadal esetén sem szándékozott a maga akaratát az osztrákokra kény­szeríteni, már eleve kizárt minden maradandóbb eredményt. Azonban — sajnos — elmaradt a remélhető pillanatnyi siker is, mert Görgey a helyett hogy Budavár bevétele után azonnal hozzáfogott volna a támadáshoz: junius 16-ikáig halo­gatta azt, időt és alkalmat adva az osztrákoknak, hogy az új hadjáratra minél jobban felkészülhessenek. Huszonhat drága nap elvesztését hiába próbálja Görgey azzal mentegetni, hogy az ujonczok beérkezésére várt, mert ezeknek csatasorba állítása vajmi kétes értékű gyarapodás lehetett, de különben is 26 nap alatt nemcsak a magyar hadsereg szaporodhatott, hanem az osztrák is ; az ujonczok beérkezése tehát alig javít­hatta a mieink előnyére a helyzetet. Elhibázott kezdetből bajos jó folytatást csinálni. Gör­geyék hadműveleti tervének végrehajtása sem volt olyan, hogy a késedelmet gyors és meglepő támadással, valameny­nyi erőnek egyszerre való harczbavetésével ellensúlyozhatta volna. A junius 20-ikai támadást — elégtelen erővel — ugyan­ott próbálják meg, a hol a 16-ikai kísérlet meghiusult. Görgey a helyett hogy csak most kipróbálandó új had­testparancsnokait — Asbóthot és Knezichet — szeme előtt tartotta és megfelelően irányította volna, magukra hagyta, hogy tanuljanak, a mi hadgyakorlaton megengedhető, de háborúban annál veszedelmesebb dolog. A peredi csata első napján (jun. 20.) csak akkor jelent meg, a mikor a 2. had­test (Asbóth) már bajba jutott. Közbelépésével annyiban megfordította ugyan a csata sorsát, hogy Pered a honvédeké maradt, de ezt az előnyt kihasználni már nem tudta, mert a 3. hadtest (Knézich) megérkezésekor a harcznak jóformán vége volt s az osztrákok Taksonyra és Vízkeletre vonultak vissza. A csata után Görgey mind a két hadtestparancs­nokot elmozdította. Asbóthot mert vigyázatlan, Knezichet mert határozatlan volt. Bármint állott légyen a dolog, nagy hibát követett el vele. Egy nagy csata előestéjén a hadtest­parancsnokokat változtatni koczkázatos intézkedés, kivált az adott esetben, a hol az elmozdítottakat jobbakkal pótolni nem lehetett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom