Századok – 1916

Értekezések - GYALOKAY JENŐ: Görgey mint hadvezér 444

454 GYALOKAY JENŐ. felhasználható erejével folytatja a támadást, annál is inkább, mert Komáromnál a végső döntés — mint láttuk — nem állott be. Nem így történt. A győztes magyar hadsereg előbb meg­állapodott Komáromnál, majd legnagyobb része visszafordult Buda alá, hogy ezt a jelentéktelen váracskát megvívhassa. Ez volt a legnagyobb, hatásában legvégzetesebb mind­azon hibák között, a melyeket Görgey a szabadságharcz folya­mán elkövetett. Igaz, a hadjárat sorsa eldűlt abban a pilla­natban, a midőn az orosz beavatkozás eszméje valóra vált s Radetzky novarai győzelme1 nyomán, az olaszországi osztrák hadak egy része felszabadulhatott, mert bizonyos, hogy a két ellenséges hadsereget és a saját földünkön fellázadt nemzetiségeket, a nyári hadjáratban talpraállított magyar hadsereg le nem bírhatta. Nyilvánvaló, hogy Görgey is meg volt már akkor a szabadságharcz balsikeréről győződve, de azért neki, mint a felsődunai hadsereg parancsnokának még sem lett volna szabad a további viadalt elkedvetlenedve abbahagyni, hanem épen a közelgő veszedelem nagysága miatt kellett volna minél nagyobb, bárha csak ideiglenes sikerre törekednie, hogy ilyenformán, a kötendő béke számára, elfogadható fel­tételeket biztosítson. Mert nem mindegy ám, hogy egy ország leküzdése minden komolyabb ellenállás nélkül, avagy pedig lépésről-lépésre vívott makacs védő-harcz után következik-e be. A könnyen szerzett diadal fennhéjázóvá, elbizakodottá teszi a győzőt, a nagy áldozattal járó pyrrhusi győzelem megfontolásra, mérsékletre inti. így tehát a béke feltételei a két különböző esetben mások és mások lesznek. Az osztrák hadsereg ismételt vereségei után, sem volt még akkor legyőzve, a mikor Görgey a további támadás esz­méjét feladta. Az oroszok beavatkozása már elhatározott dolog lévén, Görgeynek az osztrák sereget annyira meg kel­lett volna, és pedig minél hamarabb, bénítania, hogy az — legalább egy ideig — mindenféle támadó hadműveletre 1 »Durch diesen entscheidenden Erfolg der feindlichen Waffen war Komorn entsetzt und es stand zu besorgen, dass das Heer der Rebellen sich mit kühnen Schritten entweder auf die Verbindungen das k. k. Heeres werfen, oder in der Richtung auf Wien vordringen würde, welche Bewegung, bei der damals noch wenig befestigten Ruhe der Residenz, grosse Verwirrung hervorrufen und eine tiefe Erschütterung in der ganzen Monarchie herbeiführen konnte«. (Ramming : »Der Feldzug in Ungarn und in Siebenbürgen, im Sommer des Jahres 1849. 2. és 3. 1.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom