Századok – 1916

Értekezések - GYALOKAY JENŐ: Görgey mint hadvezér 444

446 GYALOKAY JENŐ. mögé vonult felsődunai hadsereg (igazában csak hadtest) parancsnoka lőn. Ez a hadtest arra volt hivatva, hogy az osztrákoknak nyugat felől készülő főtámadását felfogja ; feladata ez oknál fogva fontosabb és kényesebb volt, mint az ország többi részén harczoló hadtesteké. így tehát a mikor a 31-ik évében járó Görgey ezt a nagy állást elfoglalta, tudá­sát és képességét ugyancsak kemény próbára tevő súlyos feladat és felelősség szakadt reá. Az alakulófélben levő magyar hadseregnek ugyanis nem volt fővezére, a ki a különböző harcztereken küzdő hadtes­tek működésének, jól átgondolt, egységes hadműveleti terv alapján szabott volna irányt. Az, egy tag kivételével csupa polgáremberből álló, honvédelmi bizottmány pedig had­műveleti tervet alkotni nem tudott, minélfogva minden had­testparancsnok a maga eszére, a maga tudására volt utalva. Görgey, felelőssége tudatában és Schwechatnál szerzett tapasztalásai nyomán, a felsődunai hadtest számára had­műveleti tervet nyújtott be a honvédelmi bizottmányhoz. Ügy okoskodott, hogy miután az ő hadtesténél jóval erősebb osztrák hadsereg nagyon széles arczvonalban áll a határ előtt : nem volna czélszerű a magyar csapatokat közvetlen határvédelemre használni, a hol azok nagyon hosszú és gyönge, tehát bárhol könnyen áttörhető, cordonvonallá nyúlnának ki. Részint ebből az okból, részint pedig azért, hogy csapa­tainak a szervezkedéshez több ideje maradjon, azt javasolta, hogy a hadtest zöme a Rába mögött, a győri megerősített táborban foglaljon állást, míg Moson környékét az előcsapa­tok, Pozsonyt és a Kiskárpátok átjáróit pedig kisebb különít­mények tartanák megszállva. Azonban arra nézve, hogy mi történjék akkor, ha a győri állást el kellene hagynia : Görgey semmit sem javasolt. Tervét a honvédelmi bizottmány nem is fogadta el, nem akarván az ország akkora darabját harcz nélkül felál­dozni. Görgey javaslata annyiban helyes volt, hogy a rég kimúlt cordonharczászat feltámasztását ellenezve, hadteste zömét egy, a fenyegetett határtól távolabb eső és mester­ségesen is megerősítettt, védő állásban kívánta egyesíteni. De magát a győri állást csak akkor mondhatnók megfelelő­nek, ha ott a hathatós — activ — védelem feltételei csak­ugyan meglettek volna, vagyis, ha lehetséges az, hogy a míg a magyar hadtest egyik csoportja a megerősített tábort védelmezi, addig a másik csoport az ellenség jobb oldalába támad. Ámde ehhez a felsődunai hadtest, Perczel csapataival

Next

/
Oldalképek
Tartalom