Századok – 1916
Történeti irodalom - Karácsonyi János: Szent László meghódítja a régi Szlavóniát. Ism. Patek Ferencz 389
TÖRTÉNETI IRODALOM. 391 ^ ezt a területet, s miért kell e hódítást 1083 tavaszára tennünk. Ez az egész dolgozatnak tán legszebb része. Ha azonban Szlavónia nem volt önálló ország, hanem a német birodalomnak tartománya, akkor helytelen dolog Szlavóniát mint királyságot emlegetni, akkor történetileg hamis a trojedina kraljevina jelszó is. Az értekezés további részében ezt bizonyítja a szerző. Bizonyítja, hogy Szlavónia eredetileg épen oly része volt Magyarországnak, mint bármely más vármegye, aztán kezdik olasz hatásra a banatust, illetőleg ducatust Szlavóniának, aztán regnumnak nevezni, eleinte azonban nem ország, hanem kormányzat, uralom értelemben, s a magyar királyok czímei közé csak 1527-ben került be, tévedésből és kortesfogásból. Mindezt Karácsonyi oklevelek bőséges felhasználásával bizonyítja, bár a dolog természetéből következőleg nem veszi és nem is veheti külön tárgyalás alá az óriási anyagnak minden felhasználható adatát, inkább csak a fontosabb példákat hozza fel. Ezek számát könnyen lehetne nagyon is szaporítani. Itt csak egyet akarunk megemlíteni, a mely a jól értesült s ilyen tekintetekben pontos pápai curiától származik. Mikor a zágrábi káptalan az újonnan kinevezett Timót püspököt nem akarta elfogadni, IV. Orbán pápa az egyházmegye kormányzására Valter (Gualterius) ferenczrendi (minorita) barátot küldötte. Az erről szóló 1264 január 23-án kelt pápai levél ezt mondja : »... te pro eiusdem (Zagrabiensis) ecclesie et ipsius Episcopi procurandis et expediendis negotiis ad partes Ungarie duximus destinandum« etc. Megjegyezzük, hogy a levélben Valter semmi másra nem kap és nem is igen kaphat megbízást, mint a zágrábi egyházmegye kormányzására. Ilyen és hasonló adatot igen sokat lehetne még megemlítenünk, úgy hogy ezekből igen szépen lehet igazolni Karácsonyi állításának az igazát, még ha a legteljesebb mértékben tekintetbe veszszük is azt a tényt, hogy a középkori kanczelláriák kifejezései közjogi szempontból nem mindig egészen megbízhatóak. Épén ebből a szempontból nem vitatható, hogy a szerzőével ellentétes véleményre is lehet bizonyítékokat találni középkori oklevél-anyagunkban, a mire a számos és néha csak igen nehezen felismerhető hamisítványoktól teljesen eltekintve is, jó példa, az értekezés 29. lapján említett Kálmán-féle oklevélcsoport S ha ezt a kérdést meglevő okleveleink alapján véglegesen el akarjuk dönteni, akkor szükséges volna az egész tekintetbe jöhető okleveles anyagnak legalább 1527-ig kritikai átvizsgálása ebből a szempontból. Óriási munka, a mely a fáradságra ugyan teljes mértékben méltó volna, de a melyhez előzőleg sok előmunkálat volna szükséges. Az értekezésben jelentkeznek a kiváló szerző összes jeles
