Századok – 1916

Értekezések - PELZ BÉLA: Rokkantellátás a hétéves háború után 369

376 PELZ BÉLA. tos és lelkiismeretes ; ha itt-ott merültek is fel nehézségek, az a dolog természetéből következik, egészében derék munka volt s számunkra épen a mai viszonyok közt talán gyakorlati tanulságokkal is szolgálhat. Ezen intézkedések folytán a még ellátandó rokkantak száma leszállott 8400-ra, kikről továbbra is a kincstárnak kellett gondoskodnia, a mi még mindig nagy költségekkel járt. Ezért 1772-ben egy újabb rokkantellátási rendszert léptettek életbe. Ezen újabb rendszer szerint csak a teljesen munkaképtelen tisztek, altisztek és közkatonák tarthattak igényt a rokkantházakban ellátásra, ellenben a kevésbbé munkaképteleneket könnyebb helyőrségi, raktári stb. szolgálatra alkalmazták, itt teljes ellátást s ezért kisebb nyugdíjat is kaptak. Minthogy ezentúl csak teljesen rokkantak tarthatnak igényt ellátásra akkor is, a midőn a rokkantházon kívül élnek, feleslegessé válik, hogy a katonai vagy megyei pénztárnál vegyék fel nyugdíjukat, a mi sokszor hosszú s fáradságos utazással járt, de szükséges volt, mert ezelőtt több rokkantosztály volt s az osztályokba való tartozandóság szerint változott a nyugdíjösszeg s ezért mindannyiszor, mint már előbb említettem, orvosi vizsgálat alá vették őket, hogy nem kell-e valakit más osztályba sorozni. Ezentúl minden hó elsején a tartózkodási helyük pénztáránál vehetik fel a nyugdíjukat s hogy visszaélések ne forduljanak elő, pontos nyilvántartást kell róluk vezetni s ezeket évenként a hadbiztossági hivataloknak elküldeni, valamint az előforduló halálozásokat is azonnal bejelenteni. Miként az 1750-iki rendelkezés, ez is megengedte, hogy a teljesen rokkantak a rokkant házakon kívül is élhessenek. A nem teljesen rokkantaknak is megengedték az otthonlakást. Ezek az úgynevezett pátenses rokkantak a nyugdíjon kívül szülőhelyükön ingyen lakást, fűtést és világítást kaptak, de a nyugdíjról le kellett mondaniok s ezért csak akkor kaptak erre engedélyt, ha otthon biztosítva volt a megélhetésük. Sokan azonban, kik leküzdhetetlen ellenszenvvel viseltettek a rokkantházi élettel szemben, bár megélhetésük otthon nem volt biztosítva, mégis kérelmezték e czímen hazabocsáttatásukat s ezt legtöbbször meg is kapták, otthon azután nyomorogtak s a hatóságoknak csak terhére estek. Hogy ez a jövőben elő ne forduljon, a haditanács elrendelte, o. : Ben. Res. 1761 júl. 29. 1763 ápr. 30. 1764 jún. 4—6. — Rel. Comissariorum Reg. íasc. 39. nr. 66.