Századok – 1916

Értekezések - PELZ BÉLA: Rokkantellátás a hétéves háború után 369

ROKKANTELLÁTÁS A HÉTÉVES HÁBORÚ UTÁN. 371 A homloképületben voltak a tiszti lakások, számszerint 92, s egy-egy tiszti lakás 3, 4, sőt 5 szobából is állott Az első emeleten lakott még a parancsnok s itt volt a pénztár is. A közkatonák a szárnyépületekben laktak. Volt 56 terem s mindegyikben 31 ágy állott. Ha a rokkant még katonai szolgálata alatt nősült, felesége s gyermekei is bennlakhattak a rokkant házban. Halála után pedig felesége 20—30 forint végkielégítésben részesült. A rokkantak árvái, ha a katonai árvaházakban már nem volt hely, úgynevezett interimalellátásban 14. életévükig maradhattak a rokkantházban s napjára 3 krajczárt és egy félporció kenyeret kaptak, továbbá ruházatról s iskoláztatásról is a rokkantház gondoskodott. A lelkészi és gyógyászati teendőket kilencz irgalmas barát látta el. Ezek a megyeház felőli bejárattól jobbra, az első emeleten laktak. Volt szép lakásuk, külön kápolnájuk és kis kertjük. Három látta el a lelkészi, három a gyógyszertári, kettő az orvosi, egy pedig a konyhai teendőket. Az irgalmasok lakása alatt volt a kórház, mely hat kórteremből, továbbá műtő- s kötözőteremből állott. A szomszédságban, a hatvani kapu felé épült a külön elkerített tébolyda 43 szobával, nagy étteremmel s lakással az őr számára. Itt azonban csak közemebereket helyeztek el, a tisztek czellái az egyik szárnyépületben, a legénységi lakások alatt voltak. A hatvani kapu felé eső oldalon állott még az iskola, hol egy ügyes furír tanítgatta, a mennyire tőle tellett, a rokkantak gyermekeit írni-olvasni. Az ellátás s a szükségleti czikkek beszerzésének megkönnyítésére volt az épületben még pékműhely, finom sütöde, mészárszék, szatócsüzlet, ruhalerakat, továbbá istálló, mosóhelyiség stb. Az üzleteket három évenként nyilvános árlejtés alapján bérbe adták s Pest városa féltékenyen őrködött, hogy csak keresztények legyenek a bérlők. A rokkantház lakói katonai fegyelem alatt éltek, de az őrszolgálaton kívül más hivatalos szolgálatuk nem volt s ha értettek valami mesterséghez, mellékfoglalkozást is űzhettek. A ház ügyeit a parancsnok, rendesen egy tábornok s a melléje beosztott katonai hivatalnokok intézték, de mindenben az Invaliden-Hof-Commissiontól s első sorban a haditanácstól függött, melynek mindenről jelentést kellett tenni s melynek beleegyezése nélkül semmit elintézni nem volt szabad. Azonkívül évenként fel kellett terjeszteni a költségvetést, számadásokat s különösen a bennlakókról vezetett pontos kimutatásokat. Ezekből kitűnik, hogy átlag 100—200 24*