Századok – 1916

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Pór Antal emlékezete 337

PÓR ANTAL EMLÉKEZETE. 34I graphiájának tervezetéről,1 sőt 75 éves korában maga is megírta prépostságának, »az esztergomvárbeli Szent István első vértanúról nevezett prépostság történetét«,2 mely szer­kezet, földolgozás és az adatok gazdagsága tekintetében — egyik bírálója 3 szerint — »tudományos szempontból ítélve Pórnak talán legjobb műve«. Pedig »szíves elnézésért ese­dezett, ha az öreg szerző egyszer-másszor szunyókált, vagy itt-ott megbotlott«. Az »öreg szerző« azonban még mindig fiatalos lelkese­déssel és rendkívül lelkiismeretesen dolgozott ; különösen a magyar genealógiai és heraldikai társaság jeles folyóiratában, a Turulban (1888—1907) ; hiszen 1892-ben a M. T. Akadémia is, az Anjou-kor beható művelésének elismerése mellett, különösen a hazai genealógia számos homályos helyének megvilágítása jutalmáúl választotta meg rendes tagnak.4 Az Archaeologiai Értesítő (1892—1907) őt szintén »régi, nagyérdemű munkatársai« közé számította ;5 a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemlében (1892—1904) a becses ada­toknak egész sorozatát közölte ; munkás tagja maradt a Szent István-Társulatnak is, de legnagyobb szeretettel a mi társulatunknak folyóiratait, a Századokat, a Történelmi Tárt és a Magyar Történelmi Életrajzokat látta el becses dolgozatokkal. Es meleg szeretettel ölelt magához minden­kit, a ki ennek a társulatnak munkatársa volt. A kik részt­vettünk társulatunk utolsó, liptóvármegyei kirándulásában, melyikünk felejtené el az 1909 augusztus 28-ikán Párkány-Nánánál vonatunkba kitárt karokkal belépő Pór Antalt, a ki »megfiatalodni« jött közénk ; s hogy mikor a liptószentmiklósi megnyitó gyűlést követő lakomán (aug. 29.) őt mint negyven­nyolczas káplárt felköszöntötték, poharát a negyvennyolczas eszmék felvirágzására emelte.6 Mint korelnök a rózsahegyi zárógyűlésen (szept. 1.) lelkes szavakban búcsúzott el Liptó vármegye közönségétől s mindnyájunktól. Megígérte, hogy tavaszszal fölkeres Erdélyben ; de igé­retét már nem válthatta be. Mikor egy esztendő múlva hetvenhetedik születésnapján levélben üdvözöltem, panasz­kodott, hogy valami két hét óta gyöngélkedik : »a masina kezd kopni«. »Tudom én azt, hogy engem szeretsz —• írta 1 Megjelent a társulat évkönyvében 1896, 23—32. 1. 2 Budapest, 1909. 8-ad r. 122 lap. 3. Karácsonyi, Emlékbeszéd Pór Antal fölött, 12 1. 4 Akad. Értesítő, 1892., 275. 5 Arch. Értesítő, 1911., 383. 6 Századok, 1909., 951.

Next

/
Oldalképek
Tartalom