Századok – 1916

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Pór Antal emlékezete 337

3Ó2 DR. MÁRKI SÁNDOR. Terjedelmesen írt Erzsébet herczegnőről, István úr {Károly Róbert fia) árvájáról, 1 a ki Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok herczegnője, konstantinápolyi latin csá­szárné, Románia és Achája úrnője, Tarento herczegnője, egyébként pedig a legboldogtalanabb teremtés : nagybátyja, Lajos király politikai terveinek játéktárgya volt, mert nem egyszer úgy álltak a dolgok, hogy ez a leány fogja örökölni a magyar trónt. Opuli László herczeget, Erzsébet anyakirályné és Nagy Lajos kisöcscsét, 1367—1372 közt Magyarország nádorát, külön tanulmányban mutatta be.2 Rokonszenvet keltett a lengyel úr iránt, ki magyarúl jól megtanult, fényes diplo­matiai tehetségeit a német-római és a lengyel ügyekben új hazája érdekeinek előmozdítására használta s különösen a császár és a király őszinte kibékítésén fáradozott. A csá­szárral való egyetértés és a lengyelekkel való személyes unió természetes következése volt annak a törekvésének, hogy Nagy Lajos szakítson eddigi balkáni politikájával, sorsukra hagyja a balkáni népeket s inkább északi és nyugati szomszédaihoz közeledjék, másrészt azonban megakadá­lyozza, hogy Lengyelország a szent római birodalom császá­rainak, a Luxemburgoknak uralma alá kerüljön. Kálmán győri püspökkel (1317—1375) nem mint állam­férfiuval, nem is mint a magyar egyház vezetőjével, hanem csak mint félvérű magyar Anjouval foglalkozott.3 Okokkal támogatta azt a gyanítását, hogy atyja I. Károly, anyja pedig egy hajadon, alkalmasint Széchényi Tamás vajdának rokona volt. A király elösmerte őt fiának, herczegnek czímez­tette s már fiatalon győri püspökké tette. A király halála után Erzsébet özvegy királyné nyíltabban lépett föl a püspök ellen, kit Lajos király egy ízben (1353) el is fogatott, de a pápa közbenjárására ismét visszahelyezte püspöki székébe. Mindezt először Pór állította egybe. Még érdekesebbek kutatásainak regényes részletei, a melyek Nagy Lajosnak Giannino di Guccióhoz való viszo­nyára vonatkoznak.4 Giannino X. Lajos franczia királynak és Klementinnek, Nagy Lajos nagynénjének fia volt, a ki 1 Századok, 1901. 97—115., 193—208. 2 U. o., 1907. 537—554., 642—655. és 730—746. Különnyo­matban Budapest, 1909. 8-ad r. 48 1. 3 U. o. 1889. 367—384. 4 Nagy Lajos magyar király viszonya Giannino franczia trón­követelőhöz. Akad. székfoglaló értekezés. Budapest, 1892. 8-ad r. 31 lap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom