Századok – 1916
Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Pór Antal emlékezete 337
352 DR. MÁRKI SÁNDOR. Mindenesetre elfogadta történelmi törvény gyanánt,1 hogy az egyént, a kiről ítélni akarunk, nem szabad kiszakítani korának keretéből. Mert a tettek általános értékét ép úgy az örök igazság tanaihoz képest állapítjuk meg, mint a tárgyak általános magasságát a tenger felszínétől számítjuk. A viszonylagos nagyságot az az idő adja meg, a melyben valaki élt ; az a környezet, a melyből kiemelkedett ; és azok a viszonyok, a melyek közt forgott. Pór mindenütt mint az Anjouk korának történetírója szerepel, holott ő maga figyelmeztette2 a historikusokat, hogy nem a leghelyesebb nevet használják a kor megjelölésére, mert hiszen I. Károly, Nagy Lajos és Mária köztudomás szerint egyenesen a Capetingoktól származnak.3 Majdnem harmincz esztendejeig lankadatlanúl kutatta az Anjouk történetét s örömmel tapasztalta, hogy mind többen és többen követik példáját. Jó neven vette, ha az egyik helyreigazítással, a másik pótlással — s akár támadva, akár javítva ügyekezett »túltenni« rajta. Mindez — saját vallomása szerint 4 — legkevésbbé sem csökkentette erejét, »hiszen mindnyájunk nemes célja : Pátriám illustrare ! El is férhetünk egymás mellett kényelmesen, mert tudjuk mindnyájan, hogy kellően száz monographiában sem deríthetjük fel nemzetünk történelmének ezt a dicső szakát.« A magyar történelem legfényesebb szekaszának,5 legszebb fejezetének 6 nevezi az Anjouk korát, melyben a nemzet életrevalósága, politikai érettsége legjobban bebizonyult. Az utolsó Árpádok idejében elalélt ország új életre támadt ; a majdnem szétdarabolt hazából Európa legelső, leghatalmasabb birodalma lett ; az anyagi és szellemi sülyedésből a jólét és a műveltség.magas fokára emelkedett ; s ebben a daliás korban a vallásosság, tudomány és művészet felvirágzott. Már régebben megírta,7 hogy ha valamely nép történetét helyesen felfogni és igazságosan megítélni akarjuk, a tehetségeit előmozdító vagy gátló viszonyokat kellően kell mél-1 Pór, Gentilis magyarországi követségei, XLIX. 1. 2 Századok, 1888. 252. 3 De nem VIII. Henriktől (mint tollhibából írja), hanem VIII. Lajostól. 4 Századok, 1902. 581. 5 Pór, Csák Máté, 3. 6 Pór—Schönherr, Az Anjou-ház és örökösei. (Szilágyi, M. Nemzet Tört. III. 4.) 7 Pór, Hellas, S·
