Századok – 1916

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Hadtörténelmi Közlemények - 312

TÖRTÉNETI IRODALOM. 313 Károly fővezér, vérszemet kapva, könnyelműen előnyömül s a Thüringiából visszatért Frigyes a ferde csatarend alkalmazásával Leuthennél megveri, Nádasdy észreveszi a porosz király taktikáját, de intésére a fővezér nem hallgat és Nádasdy minden vitézsége és hadvezéri képessége sem tudja a vereséget megakadályozni. Hálából őt állítják bűnbaknak s Mária Terézia fel is menti a katonai szolgálat alól 1758 január ι-én, mint a szerző hiszi : Daun áskálódására. Nádasdy mint jó katona engedelmeskedik, s csak 1759-ben tör ki belőle a keserűség a mellőzés miatt bátyjához, Lipóthoz intézett egyetlen magyar nyelvű levelében. (NB. Ezt a$ 1759-iki levelet többször említi a szerző, később azonban azt írja, hogy Lipót 1758 május 30-án halt meg, s utána a komáromi örökös főispánság is öcscsére szállt.) 1757 márcziusában veszi át a Mária Terézia-rend nagykeresztjét s megkapja a tábornagyi kinevezést. Bécsből visszatér Horvátországba, szervezi a határőrvidéket. 1764-ben a pozsonyi országgyűlésen a Karok és Rendek tüntetőleg őt éljenezték, midőn az udvar bevonult, a királynő azonban nem mutatott neheztelést érte. 1766-ban leányát, Borbálát, férjhez adja gr. Erdődy Lajoshoz, s maga két hét múlva elveszi gr. Draskóczy József özvegyét,. Malatinszky Zsuzsannát. Elete őszét a hadseregszervezés komoly munkája foglalja el, melyből az 1778—79. évi bajor trónöröklési háború alkalmával kiragadják ugyan, egyik hadsereg vezérletét bízva rá, de a tescheni béke feleslegessé tette hadbaszállását. Le is tette végleg kardját s gyermekei és unokái boldogulásának szemléletével telt békés öreg kora. Fiát, Ferenczet, magyar beszéddel iktatta be Fejér megye főispáni székébe, s e beszéd tartalma jellemzi leghívebben mint embert. Elhúnyt 1783 május 13-án, s az egész ország őszinte gyásza kísérte sírjába. Alakja ott van Mária Terézia bécsi szobrán, melynek leleplezésekor a király elrendelte (1888), hogy a 9. számú magyar huszárezred örökre az ő nevét viselje. — Takáts Sándor : Ráthoti Gyulaffy László. A XVI-ik század egyik legjelesebb vitéze, a dunántúli harczok híres törökverő hadnagya, a ki már csak álruhában törhetett kopját, mert ki nem állt vele senki. Különben igazi embere korának, erőszakos, kíméletlen, szeret nagyokat inni. A XVI-ik század negyvenes éveiben kezd híre kelni, már 1549-ben Ferdinánd király Bécsbe hivatja és megkínálja a szigetvári főkapitánysággal. 1551-ben Pápán hadnagy, 1557-ben Győrött, 1560-ban tihanyi kapitány. Döntő szerepe van Hegyesd visszafoglalásában, 1566-ban pedig Veszprémet ő foglalja vissza, s a tihanyi mellé ennek kapitányságát is megkapja. Nagy a híre-neve, dicsősége, de pénzt ő sem tud az udvartol kiszorítani, a kamara kellemetlenkedik is neki, mire nem épen hízelgő véleményét a németekről nyíltan hangoztatja. Ezért Bécsbe idézik, s hogy nem megy, megfosztják tisztségétől, mire 1569-ben Erdélybe szökik, a hol előbb János Zsigmond, azután Báthory alatt becsült hadvezér, így a szentpáli csatában is ő veri le Békést. Birtokokat szerez a Szilágyságban s Miksa királylyal is megbékélve, köztisztelettől övezve húnyt el 1579-ben. Felesége: Forgách Margit és négy gyermeke gyászolta. — Komáromy András : Perényi Miklós egri várparancsnok. (II. közi.) 1710-re már kifáradt az ország; a kuruez csapatok a Felső-Tisza mellékére szorultak, a föld népe is ellenük fordult. Október 17-én az áruló Csajághy János feladja Szolnokot. A császári sereg elvágja Eger útjait, pótlást és segítséget Perényi nem