Századok – 1916

Történeti irodalom - Darkó Jenő: Bölcs Leó Taktikájának hitelessége magyar történeti szempontból. Ism. Fehér Géza 297

TÖRTÉNETI IRODALOM. 299 quem 619 lesz, tehát a Taktika 619 és 628 között, Herakleios, — nem pedig Maurikios korában, — keletkezett. Ezen időszak egyike a legfontosabbaknak a bizánczi császárság történetében. Ekkor szervezi Herakleios újjá a szétzüllött bizánczi hadsereget s veri tönkre a birodalmat végpusztulással fenyegető perzsák seregét. S így már csak a mű keletkezésének ideje is valószínűvé teszi, hogy épen »ennek a nagysikerű katonai reformnak a vezérkönyvét bírjuk a Taktikában«. Sőt, »egy szavahihető kor és szemtanú«, Georgios Pisides után kétségtelennek kell tartanunk azt is, hogy maga Herakleios írta Taktikánkat. Pisides, ki mint a császár bizalmasa a perzsa hadjáratra is elkísérte őt, a győzelmes Herakleiost dicsőítő költeményében (Ήρακλίας) többször emliti, hogy császára hadvezérei számára taktikai utasításokat írt s őt ezért a hadi tudományok paedagogusának nevezi. Ugyanezen költeményében s a perzsa háború költői leírásában olyan jellemzést ad Herakleios taktikus munkájáról, melyről világosan ráismerhetünk a Schefferféle Taktikára. Pisides szerint a császár stílusa praktikus és egyszerű, ami méltán feltűnhetett az ő korában, a mikor a sallangos, túlzó rhetoricus stilus divatozott. Ennek megfelelően Taktikánk utasításai katonás rövidséggel, szinte vezényszószerűen hangzanak, mondattagolása keresetlen, nyelve teljesen népies. Szóval olyan, a milyennek Pisides Herakleios Taktikáját mondja : praktikus és egyszerű. Szintígv áll Taktikánkra Pisides ezen megjegyzése is : »A sereget gyorsan rendbehozod szövegekkel és ábrákkal« (και λόγοις και σχήμασί), t. i. a Taktika szerzője sűrűn hivatkozik ezen ábrákra, sőt ugyanazon σχήμα névvel nevezi, szintúgy λογοςoknak könyveit. Ámbár felhasználja a régi taktikusok műveit, praktikus érzéke ezeknek elméleti hajlamaival szemben mindenütt megnyilatkozik. Csak azt veszi át, a mit helyesnek tart, sőt a megokolásban és a gyakorlati alkalmazásban egészen független is forrásaitól. Mindenütt kitűnik, hogy ő előzőivel szemben nem taktikai elméletet akar adni, hanem gyakorlati kézikönyvet, melyben a legelemibb dolgoktól a legmagasabbakig összefoglal mindent, a mit egy hadvezérnek tudnia kell. Sőt mindezen s más bizonyító erejű egyezéseken kivűl magában a Taktikában is Herakleiosra jellemző vonásokat találunk, a melyek Pisidestől függetlenül is Herakleios szerzőségét bizonyítják. így az, hogy szokatlan melegséggel és nyomatékossággal emeli ki a Szűz Mária oltalmába vetett bizalmát, a mi, mint Pisides,