Századok – 1916
Értekezések - HÓMAN BÁLINT: A magyar pénzverés Szent István korában - 267
A MAGYAR PÉNZVERÉS SZENT ISTVÁN KORÁBAN. 279 A finomsági adatok megítélésénél figyelembe kell vennünk, hogy a középkorban a technikai eszközök tökéletlensége miatt az ezüstöt nem tudták egészen megtisztítani. így a 0950—ο 960 finom ezüstöt már tiszta ezüstnek (argentum purissimum), 16 latos (vagy próbás) ezüstnek tartották.1 A pénzverésnél az érczet mindenekelőtt megtisztították nemtelen tartalmától, kiégették. Az így előállított »tiszta« ezüsthöz vegyítették az előírt ötvénynek megfelelő rézmennyiséget. A XIII. században hazánkban a forgalomban általánosan használt »argentum decimae combustionis« vagyis egytized részig égetett ezüst 9/1 0 rész »tiszta« ezüstből és 1 /10 rész rézből állt. Mivel azonban maga a tiszta ezüstnek nevezett fém ma csak 0.950—0.960 finom ezüstnek felel meg, az »argentum decimae combustionis« sem volt tényleg 0*900, hanem csak 0'855—0 864 finom ezüst. Szent István obolusainak átlagos finomságául o'86o-at kaptunk ; a tíz megvizsgált obolus közül nyolcznak finomsága 0850 fölött van, egy eléri, három pedig nagyon megközelíti a 0'900 finomságot. Azok finomsága a középkori »décima combustios« ezüstnek felel meg. István pénzeinek ezüstje tehát a kor technikai készségéhez mérten 14 4 latos (0 900 finom) ezüst volt, habár a valóságban csupán ο 860 finomságot mutat. Szent István obolusainak finomsági foka teljesen megfelel az egykorú német és cseh pénzek finomságának,2 súly 1 Luschin, Arnold, von. Steirische Münzfunde. (Jahrbuch f. Altertumskunde. II. 1908.) Wien, 1908. 210. 1. : »Als feines Silber, dass wir als 1000 /100 0 oder iölöthig bezeichnen, selbst wenn der Ausdruck purissimum argentum lautete, nur ein Silber von l s /20= o '95o > und selbst in Venedig nur von 2 3 /2 t = etwa o"960 Feine verwendete.« V. ö. még u. erről: Luschin. Allg. Münzkunde, 162—163. 1. — Die Chronologie d. Wiener Pfennige (Sitzungsberichte d. kais. Akad. CXL. Wien, 1899. '8. 1.) Jeszenszky Géza. Az alsóhelbényi éremlelet töredékéről. (N. Közi. 1914. 64. 1.) és Kropf Lajos. A magyarországi pápai adószedők számadásai. (M. G. T. Sz. 1901. 200—202. 1.) 2 Az egykorú német dénárok finomságára —sajnos — a német szakirodalom eddig nem igen fordított figyelmet. A Karoling-dénárokat — ép úgy mint a magyar szakirodalomban Szt. István pénzeit — tiszta ezüstnek tartják. Már Hilliger is felhívta a figyelmet e feltevés téves voltára s arra, hogy a régebbi mérések eredményei szerint 0*985, 0'8i0 sőt C405 (?) finom Karoling-dénárok is voltak. Ugyanő a 754/5. capituláre alapján 0 909-ben véli a Karoling-denár törvényes finomságát megállapíthatni. (Schilling d. Volksrechte. Hist.Vjsehr. 1903. 206—208.1.) A Χ—XI. századi dénárok finomsága az Obrzyckolelet vizsgálata szerint 14 lat 2% grün volt (Dannenberg. I. 14. 1.), a XIII. századi kölni jó dénároké 0.900 (Kruse,, Ernst. Kölnische Geld-geschichte. Westdeutsche Zeitschrift. Ergzgsheft. IV. 16.1.). —A cseh dénárok finomsága Fiala vizsgálatai szerint (Ceské denáry. 113—4.1.)
