Századok – 1916

Értekezések - HÓMAN BÁLINT: A magyar pénzverés Szent István korában - 267

A magyar pénzverés Szent István korában. II. közi., vége. 2. Az ezüstpénz. A X. és XI. század fordulóján végbement nagy vallási és politikai átalakulás a magyar népet a nyugati keresztény népek nagy közösségének részesévé tette A kereszténység felvételével és a királyság megalapításával kapcsolatban — külföldi hatás alatt —· élénkebb gazdasági fejlődés indult meg. A gazdasági fejlődés főkép a nomád, pásztor életmódról a letelepedett, földmíves életmódra és a nemzetségi birtoklásról az egyéni vagyon rendszerére való áttérés kezdetében nyilvánult meg. Szent István törvényeiben igen nagy jelentőséggel bírnak a vagyonjog és gazdasági viszonyok rendezésére irányuló törekvések. A változott gazdasági viszonyok, a nyugati államokkal mind sűrűbbé váló érintkezés és az idegen telepesek első rajának megérkezése nyomán fellendült forgalom szükségessé tette nagyobb mennyiségű, könnyen kezelhető pénznek forgalomba hozatalát. A vezérek korában használatos külföldi arany- és ezüstpénz nem volt elegendő a forgalom lebonyolítására. A magyarok tinópénze pedig, értékének nagysága és nehézkessége miatt, a mindennapi kis forgalom lebonyolítására sohasem volt alkalmas. A gazdasági viszonyok új alakulásában tehát már ott rejlett az önálló magyar pénzverés szüksége. Megvalósítása azonban nem a gazdasági viszonyok változásának, hanem a nyugati értelemben vett keresztény királyság megalapításának volt közvetlen következménye. A középkori nyugati felfogás szerint a felségjogok egyik legfontosabbika volt a pénzverés joga. Önálló pénzverés nélkül a XI. századi Európa nem tudott souverain keresztény uralkodót elképzelni. A mikor tehát István királyi czímet vett fel és népével együtt kereszténynyé lett, pénzt is kellett veretnie.1 1 V. ö. Friedensburg (Die Münze. Berlin, 1909. 77. 1.) megfigyelését, hogy a középkorban majd minden nép a kereszténység felvételével egvidőben kezd önállóan pénzt verni.