Századok – 1916

Értekezések - FEST ALADÁR: Fiume Magyarországhoz való kapcsolásának előzményeiről és hatásairól 239

FIUME MAGYARORSZÁGHOZ VALÓ KAPCSOLÁSÁNAK ELŐZMÉNYEI. 24I Ebben az egész levelezésben igen jellemző körülmény, hogy sem a városi tanács, sem Batthyány gróf egy szóval sem említik Horvátországot ; — a tanács a »magyar királyságba való bekebelezésről«, a »magyar kereskedelem okszerű fejlesztéséről« beszél ; Batthyány meg azt írja, hogy Fiume mint szabad királyi város a »magyar koronába bekebeleztetni« rendeltetett el (»der Krön Ungarn einverleibet zu werden bestimmt worden ist«) : ellentétben a febr. 14-iki felséghatározattal, mely szerint »die Küstenstadt Fiume mit ihrem Gebiete dem Königreiche Kroatien einverleibt werde*? Ügy látszik, hogy a fiumeiek, kik a kapcsolás tényének lényegével legforróbb vágyukat látták elérve, a formáját már ekkor sem találták megfelelőnek ; azonban idő előtti tiltakozással nem akarták koczkára tenni az elért eredményt. Ezért — bízva a magyar illetékes körök támogatásában — abban reménykedtek, hogy Fiume helyzete végleges rendezésénél majd alkalmuk nyílik szavukat hallatni s a koronát arra bírni, hogy a várost közvetlenül csatolja Magyarországhoz. Ez így is történt. A mikor az újonnan kinevezett kormányzó, székhelyi Mailáth József a városba érkezett, hogy azt az egyesűit cseh-osztrák kanczellária kiküldött biztosától, Ricci bárótól 1776 október 20-ikán és a következő napokon átvegye, városszerte ünnepelték a kapcsolás korszakos tényét, s az általános lelkesedés ódai lendülettel talált kifejezést a kézről-kézre járó alkalmi dystichonokban, — a melyekben mindig csak Magyarországról van szó. Az egyik ilyen hangulatos költemény pl. ezeket mondja : »A tenger partján honol egy szűz ; nevét a folyótól vette (»Flumen« = Fiume).2 Ez a legelső a liburnus 3

tengerpart istennői között. Ha rátekintesz, azt fogod mondani, hogy szépségét Venustól, elméjét Ρ állástól, díszét Junótól nyerte. Számos kérő irigykedve versenyzett ő érte, a ki eddig rabja volt nénjének, Tergestének (Triesztnek). Meglátván őt a magyar Perseus, szerelemre gyulladt iránta és bilincseit széttépni indúlt, így szólván hozzá : akarom, légy az enyém, miután saját erőmmel én szabadítottalak fel. Amaz szívesen beleegyezik, s most már úrnő, ki az imént még rableány volt. A jegyesek házas frigyre lépnek s a 1 RaCki i. m. 17. 1. 1 »Ad mare virgo manet ; trahit haec a Flumine nomen.« Lefordíthatatlan szójáték. 3 Liburnia a Quarnero vidékének ókori elnevezése, az ott lakott liburnus tengerész népről. · J