Századok – 1916

Értekezések - WERTHEIMER EDE: Magyarország és a forradalmi propaganda - 225

226 WERTHEIMER EDE. Lengyelország« és az »Iijú Schweiz«. A központi bizottság ezek után tekintetét Magyarország felé fordította, hogy abból az országból is, hol állítólag annyi elégedetlenség halmozó­dott fel, egy »Ifjú Magyarország«-ot kapcsoljon a hasonló európai egyletekhez. Volt-e tényleg ilyen egyesülés ? Volt-e »Ifjú Magyarország« abban az értelemben, hogy annak fel­adata lett volna a Marianus királyságot köztársasággá át­alakítani ? Albert confidensnek közlései szerint valóban vol­tak törekvések arra, hogy Magyarország belevonassék az »Ifjú Európa« hálózatába. 1835 október elején két lengyel érkezett Zürichbe mint az »If j ú Európa « központi bizottsá­gának ügynökei, a hol pár napot töltöttek a hírhedt regens­burgi városi jegyzőnél, Rottensteinnél. Az egyik lengyel Gor­dacze wski Ferencz volt, a ki mint a central comité »szer­vezője«, Schweizet beutazta . A másik Czapski József len­gyelországi földbirtokos, Mazzini egyik legügyesebb ügynöke, a kit ez a legfontosabb kiküldetésekre használt. Gorda­czewsk i, miként Albert megjegyzi, már 1834 nyarán egyik hosszabb bregenzi tartózkodása alkalmából a Boden-tó mellett elvetette az »Ifjú Magyarország« magvát. Gorda­czewski bízva Albertnek állítólagos búzgóságában, a jó ügy iránt azt a megbízást adta neki, hogy 5—6 munkást küld­jön Ausztriába, a kik megnyerjék Vorarlberg és Tirol népét és biztos kapcsokat teremtsenek ezen tartományokkal, valamint Magyarországgal és Lengyelországgal is. Ezeket a munkásokat Gordaczewski egy írással, melyet Albertnek adott át, a Reineckbe kiküldött Wernezobrenek, egy fiatal lengyel­nek ajánlotta. Gordaczewski nem titkolta, hogy a legnagyobb horderejűnek tartja, hogy az osztrák alpesi tartományokon keresztül munkások közvetítésével kapcsolatot teremtsenek Magyarország és Schweiz között. Véleménye szerint a titkos emissariusok ezen az úton legkönnyebben juthatnának be Galicziába és Lengyelországba és fontos leveleket közvetít­hetnének oda és hozhatnának onnan.1 Érthető, hogy a bécsi kormány legjobban ezektől az »exaltált« lengyel forradal­mároktól félt, a kik rendkívül merészek voltak, semmitől vissza nem rettentek és mint Sedlnitzky maga is mondotta, nemcsak Lengyelországban és Oroszországban, de Magyar-és Németországban is a legjobb talajra találtak.2 Aggódtak, hogy Mazzini tanait majd nálunk is elter­jesztik és a mainzi rendőrfőbiztos, Noë von Nordberg Metter-Albert Noëhez. Zürich 1835 okt. 25-én. Bm. lt. 2 Sedlnitzky a lembergi helytartóhoz 1835 íebr. 28. Bm. lt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom