Századok – 1916

Értekezések - CSÁNKI DEZSŐ: A háború és a nemzeti 209

A HÁBORÚ ÉS A NEMZETI ESZME. 223 Ausztriában dúló súlyos politikai harczok. közepette is, meglepő és soha nem látott egységekké kovácsolt bennünket, bent a hazában önnönmagunkkal, aztán a szövetséges Ausztriával és Németországgal ? Csoda-e, hogy az éveken át tanúsított türelem és olykor szégyenletesnek látszó védekezés után, a trónörökös meggyilkolásával felkorbácsolt Habsburg-monarchiában, a sorsdöntő pillanatban a legerősebb nemzeti érzésű s államilag legegységesebb magyar nemzet a háborút a maga szent háborújaként üdvözölte, a mivel aztán annak jövő irányát a nemzetileg annyira szaggatott szomszédos szövetséges államban is eldöntötte? Védelemből indult ez élet-halál-küzdelembe. De vájjon ki fog győzni, a ki ily küzdelemben csupán védekezik ? Támadnia kellett akarnia és tudnia, a nemzeti egyéniségét, szabadságát és életét megmentő, biztosító győzelemért. A nemzeti eszmét vitte a harczba, ez dolgozik azóta izmaiban, fegyvere élén. De vájjon győz-e és megél-e aztán, ha szintén nem küzd az imperiumért, a melynek leplezett gondolata alatt, hazudozások és rágalmak között, tervezték amazok, iszonyú körülkerítő erővel, a mi összeroppantásunkat? Hiszen úgyis chimera az, hogy a határokat a nemzeti eszme, a nemzeti lakosság elhelyezkedése szerint ki lehet kerekíteni a természetes határok s az ezeken alapuló évezredes történeti fejlődés teljes mellőzésével. Az impérium kivívására azonban — és most már itt kínálkoznak a történelmi tanulságok — egy nemzet erőkifejtése nem elég. A nemzeti eszme, a nemzeti egyesülés eszméje — mert hatalma úgyszólván a föld egész kerekségére kiterjedt, s őszintén, vagy be nem vallottan : imperialistikus törekvésekkel volt átitatva — nemzetközi egyesülésekben végződött. Egy nemzet tehát, ha nagy, ha kicsiny, ma már — mikor a világ összes nemzetei megmozdulnak, sőt részt követelnek maguknak a világból és zsákmányt a gyöngéből — csak nemzetközi egyesülések által tarthatja fenn magát. Bizony össze kell szednünk minden erőnket és egyesítenünk, még pedig állandóan, azon nemzetekével,