Századok – 1916
Értekezések - KOVÁCS LAJOS JÁNOS: Brutus magyar történetének forrásai - 128
154 KOVÁCS LAJOS JÁNOS. nak az a kijelentése vezette félre, hogy »Petrus Petrovitius in Temesvár arma et exercitum parabat, Georgio renunciatur administrate rerum et Varadini manere jubetur«. Maga Forgách később ezeket írja : »Comitiis tractis et inanibus verbis elusis regina Albam Juliam abscessit«, a miből kitűnik, hogy a királyné indítványát nem tudta keresztülvinni. Martinuzzi ezekről éretsülve, elindult Erdélybe, a legrövidebb utat választva Körösbányán át. Brutus itt ismét Centorius-tói veszi át,1 — kit meg is említ — hogy a barát ebben az útjában nagy veszélyben forgott : kocsija egy pataknál felfordult. Ferdinánd Károly császárhoz fordult, hogy küldjön neki tapasztalt és vitéz hadvezért, kit az Erdély megszerzésére indítandó sereg élére állíthat. Castaldo lett a fővezér, a mit a magyar előkelők — ebben mellőzést látva — nem jó néven vettek.2 Castaldo hadi tudományát elárulták azok a reformok, melyeket ő a hadseregben végrehajtani akart, s a miket Brutus közöl úgy, a mint azt magától Castaldótól hallotta.3 Ezután Centorius nyomán elmondja,4 hogy Martinuzzi összejött Tokaj városában Ferdinánd küldöttjével, Salmmal és tárgyalt vele Erdély átadását illetőleg, miről értesülve, Izabella királyné Szalánczy Jánost Konstantinápolyba küldte egy levéllel, melyben segélyt és oltalmat kér. Szolimán akkor megfosztotta Martinuzzit hivatalától és elrendelte megöletését. Erről a tokaji tárgyalásról sehol sem találunk említést ; itt az 1549 aug. i-én tartott nyírbátori egyezkedésről van szó, a melyet Centorius? s utána Brutus hibásan Tokajon tartottnak mond. Ezt követi Szalánczy küldetése a portára és Szolimán fermánja az erdélyi rendekhez Fráter György letétele ügyében. Mindez azonban időrendi tekintetben nem illik ide ; ez eseményeknek a 359. oldalon volna helye, hol Brutus Izabellának a szultánhoz intézett levelét adja hallomás alapján. Ezután Forgách6 és legnagyobbrészt Centorius-ból7 merítve, folytatja az események elbeszélését ott, a hová az időrendi egymásutánban visszaugrott. Martinuzzi vezére, Varkocs Tamás 1 B. III. 383. = Centorius 69. 2 B. III. 384—386. = Forgách 12. 3 B. III. 386—395. 4 Β. III. 395—400. = Centorius 45—48. 5 Gailel az egyezkedés helyét Nyírbátornak mondja, tehát helyesen, az ő műve nyomán dolgozó ismeretlen olasz azonban ezt helyesbíteni akarva, Tokajra változtatta. Ezt a hibás adatot azután átvette tóle Centorius. (Ld. Szekfű : Két historiographus Castaldo erdélyi seregében. (Száz. 1914:28.) 6 Β. III. 400·—401. = Forgách 6—7. 7 Β. III. 402—406. = Centorius 48—50.
