Századok – 1916
Értekezések - KOVÁCS LAJOS JÁNOS: Brutus magyar történetének forrásai - 128
BRUTUS MAGYAR TORTENETENEK FORRASAI. 151 vár leírását saját szemlélete alapján adja.1 Ezután Forgách nyomán elbeszéli, hogyan oszlott meg az ország kormányzása Erdélyben.2 Ferencz király követének a speyeri birodalmi gyűlésen tartott beszédét3 hallomás alapján4 készítette ; a lényegben megfelel a valóságnak, t. i. figyelmeztette a német rendeket, hogy a magyarok, kik mindenben csak a hasznukat nézik és a kik annyira· gyűlölik a németet, nem érdemesek a megsegítésre. Ugyancsak hallomás alapján szerkeszti meg Moronus János pápai legátus beszédét is.5 Joachim brandenburgi őrgróf eredménytelen hadjáratának egész leírását6 Jovius-ból vette át, kinek tévedéseit helyenként kijavítja, a nála talált beszédeket kibővíti és kifakadásait a németek ellen bírálja. Akár a sors volt oka Joachim Pest melletti kudarczának, akár a németek lassúsága, ezek gyalázásában Brutus nem akar versenyezni Joviusszal. Ugyancsak Jovius-ból vette Perényi elfogatásának elbeszélését' és Jovius nyomán készítette Perényi védöbeszédét is.8 A Xll. könyv-ben Joachim hadi vállalatához fűzött megjegyzések után,9 Jovius-ból merítve, elmondja Valpó, Siklós, Esztergom, Tata, Székesfehérvár és Visegrád török kézre jutását.10 A törökök harczmodoráról1 1 valószínűleg saját értesülései alapján ír. A könyv végén néhány lapnyi hézag után, ismeretlen forrás, valószínűleg hallomás1 2 nyomán elbeszéli, hogyan dúlta fel a török Székesfehérvárott a királysírokat.1 3 Szapolyai holttestét kidobták sírjából, s átadták a város bírájának, hogy másutt temesse el. Ezt az adatot Pray felveszi Annalesébe,14 de Bethlen Farkast nevezi meg forrásként, a ki pedig azt Brutusból vette. X11L könyv. Ε könyvben időrendi egymásután tekintetében igen sok zavar van és a vége is csonka, hol valószínűleg Mar-1 B. III. 202. 2 Β. III. 203·—204. = Forgách 2. — Β. III. 205—206 : reflexiók. 3 Β III. 207—214· 4 »... in hanc sententiam disseruise dicitur«. B. III. 207. s »...in hanc sententiam locutus fertu»-...« B. III. 215. β Β. III. 217—265. = Jovius (II. 417—424). 7 B. III. 265—270. = Jovius (II. 425). 8 B. III. 270—276. = Jovius (II. 426—427). » B. III. 279—280. 10 B. III. 281—340. = Jovius (II. 433—435., 440—451., 474— 478). » B. III. 321—324· 12 »Nam et illud dicitur adjecisse . . .« B. III. 342. » B. III. 341—343. 14 Pray : Annal. V. 394.
