Századok – 1916

Értekezések - KOVÁCS LAJOS JÁNOS: Brutus magyar történetének forrásai - 128

140 KOVÁCS LAJOS JÁNOS. elkeserítette ; gyűlölettel eltelve bírálták a pápákat, kik a gonoszságban igyekeznek túltenni egymáson.1 Híre jővén, hogy Ferdinánd sereget gyűjt, Szapolyai sem maradt tétlen. Tanácskozott híveivel, értesítette őket a hallottakról. Szapolyainak ezt a beszédét Brutus koholta.2 Frangepán Kristóf válaszát és a további eseményeket azonban már Zermegh nyomán írta.3 Szapolyai serege Frangepán Kristóf vezérlete alatt a Drávánál készült összeütközni Ferdinándéval, de ez a csatát el nem fogadva, visszahúzódott. Frangepán azután Varasd felé vonult, melynek ostrománál halálosan megsebesült. Frangepán halála után Horvátország Ferdinándhoz pártolt, Batthyány Ferencz bán gyűlést hirdetett, hol a horvátok a németekhez csatlakoztak,4

Bánfíy János kivételével. Szapolyainak Tokaj mellett szenvedett vereségét Brutus nem Zermegh nyomán beszéli el, ki ezt csak röviden említi (Schw. II. 392.), hanem Jovius után.5 Ezután így folytatja : »Némelyek így mondják el a Szapolyai ellen viselt hadjáratot ; azok a magyarok, kik túlélve a polgárháborút, még vissza tudnak arra emlékezni, ettől egészen eltérőleg«.6

Miután elmondja, hogy ezek szerint miként folyt le a csata,6

Joviust kezdi bírálni, ki szerinte a Szapolyai és Ferdinánd közt lefolyt háború leírásában téved ; ő az eseményeket úgy adja elő, a mint nagy gonddal tudakozódva olyanoktól megtudhatta, kik azokat ismerik. Nem tetszenek neki Joviusnak egy pár Szapolyai-párti főúr, mint Török Bálint és Bakics Pál átpártolásához fűzött megjegyzései ; ezeket czáfolja is.7

Egyébként Jovius adatait felhasználja, a mit nem mindig vall be, mert önmagával jönne ellentétbe, hogy az általa annyit ócsárolt írótól annyit kölcsönzött. A 322. oldalon Brutus egy levélről tesz említést, melyet Ferdinánd küldött Szolimánhoz egyik követével, kit elfogva, átadtak Szapolyainak. Ε levélben, mely Brutus szerint a tridenti kardinális aláírásával és pecsétjével volt ellátva, Ferdinánd Szolimánnak adó czímén nagy pénzösszeget ajánl fel, ha elismeri őt magyar királynak. Ε levél elolvasása után Szapolyai az erdélyi vajdát küldte a szultánhoz. Pray Annalesében említi ezt az ada-1 Β. II. 290—297. 2 Β. II. 298. 3 Β. II. 299—302. = Zermegh. (Schw. II. 385—386.) 4 Β. II. 299—311. = Zermegh. (Schw. II. 385—391.) Β. II. 312. : beszéd. s Β. II. 313—317. = Jovius. (II. 101—102.) « Β. II. 317—319. 7 Β. II. 320—321.