Századok – 1916
Értekezések - KOVÁCS LAJOS JÁNOS: Brutus magyar történetének forrásai - 128
132 KOVÁCS LAJOS JÁNOS. Brodarics müvét Brutus teljesen kimerítette, úgy hogy ennek nincs olyan része, mely bent ne foglaltatnék a Brutuséban. Mégis, hogy a mohácsi csata leírásánál Brodarics művét használta, azt egy szóval sem említi. Csak egyes adatoknál hivatkozik Brodaricsra, mint azt már másutt említettük. Nem mulasztja el Brutus az alkalmat, hogy a hol Brodaricsnál rövidebb beszédek vannak, azokat ki ne bővítse. így tett pl. a 148—149. oldalon Tomori beszédével. Ugyancsak ilyen koholt beszédet találunk a 185—187. oldalon. A 152—153. oldalon II. Lajosnak a pápához írt leveleinek tartalmát olvassuk,1 a 154—158. oldalon pedig Kelemen pápának Cajetán Tamás bíbornokhoz, Lajos király mellett tartózkodó követéhez intézett levelét, melyben inti őt, hogy bírja rá az ifjú királyt a töröktől felajánlott fegyverszünet visszautasítására. Ennek az oklevélnek eredetijét nem· ismerjük, egy író sem tesz róla említést, valamint arról sem. hogy ebben az időben Szolimán fegyverszünetet ajánlott volna fel a magyaroknak, a mint ezt Pray is megjegyezte.2 Az kétségtelen, hogy Brutus használt eredeti leveleket és követjelentéseket és nem valószínű, hogy mert volna egy pápai levelet teljesen a maga fejéből kigondolni, különösen mikor művét Báthori István és mások ítélete alá bocsátotta, a kik ilyen valótlanságot bizonyára nem hagytak volna szó nélkül. II. Lajos a lengyel Trepka Andrást küldte követül Zsigmondhoz ; az utasítást és Zsigmond válaszát részletesen közli Brutus,3 valószínűleg a lengyel királyi levéltárban talált eredeti iratok alapján. Az eredeti okiratokat azonban ma már nem bírjuk, az ügyet egyedül Brutus müvéből ismerjük. A Brutustól ismert írók közül írt még a mohácsi vészről Jovius, nagyrészt azonban Brodarics hatása alatt, s ennek is csak egyes adatait kölcsönözte, terjedelmes elbeszélését többékevésbbé kivonatolva, a szerint, a mint kisebb vagy nagyobb fontosságúnak tartotta.4 így Brutus új történeti adatot nem vehetett át tőle. A szereplő egyének jellemét illetőleg azonban már megvan Joviusnak a saját maga alkotta véleménye. így pl. Tomori jellemét Brodaricstól egészen eltérően ítéli meg, sőt felfogását czáfolja 5 is és igen élesen kikel Jovius ellen, »ki köztudomás szerint igen hazug és neki hitelt adni bűn volna, (fi Daczára 1 Β. II. 152—153. = Brodarics 758. 2 Pray : Annal. V. 98. 3 Β. II. 158—162. 4 Suliőa Szilárd : Adalékok Jovius »Historiarum sui temporis« magyar vonatkozásainak forrásaihoz. 115. 1. s Β. II. 193 — 194· 6 Β. II. 194·
