Századok – 1916

Értekezések - HÓMAN BÁLINT: A magyar pénzverés Szent István korában - 116

HÓMAN Β. — A MAGYAR PÉNZVERÉS SZENT ISTVÁN KORÁBAN. II7 XI. századi törvényeinkben egy — az egykorú nyugati népekétől teljesen elütő — magyar vérdíj (Wergeld) és büntetésdíj-rendszer áll előttünk. A magyar vérdíj rendszer az ötös számrendszeren alapszik. Alapszámai : 5, 10, 50 és ioo.1 Pénzegysége a tinó (iuvencus) és az evvel azonos értékben számított »pensa auri«.2 A 6, 12, 55 és 110 pensás vagy tinós díjakban az 5, 10, 50 és 100 fölé eső 1, 2, 5 és 10 pensa vagy tinó a bírák és közbenjárók 10—20%-os illetéke s így nem tartozik a tulajdonképeni díjösszeghez. A bírói tized a későbbi magyar perjogban is nevezetes szerepet játszott. A bírót minden előtte kifizetett vagy általa megítélt összeg után annak tizede vagy kilenczede illette meg.3 A vérdíjaknak és büntetéseknek összegét Szent István törvényei — egy-két pensa auri-ban kifejezett összeget nem számítva — mindig tinókban (iuvencus) fejezik ki. A »tinó« tehát a magyaroknál állandó értékmérő eszköz, valódi pénz, állatpénz volt, a melyet törvényeink a »pensa auria,nak nevezett pénzegységgel azonosítanak. A pensa auri jelentése körül a szakirodalomban sok vita folyt és három különböző feltevés merült fel. Némelyek bizonyos súlymértéket, a font vagy márka meghatározott részét sejtik benne.4 Mások a bajor solidus longus-sal azonosítva, 30 denáros számítási pénzt keresnek a pensa auri-ban.5 1 Szt István törvényeiben öt esetben (I. 15., 27., 35., II. 6. t.-cz.) 5, öt esetben (I. 15., 25., 27., 35., II. 9. t.-cz.) 10, három esetben (I. 14., 17., 21. t.-cz.) 12, három esetben (I. 15., 17., 21. t.-cz.) 50, egy esetben 55 (II. 15 t.-cz.), egy esetben (I. 35. t.-cz.) 100 és két esetben (I. Î4. és 21. t.-cz.), 110 tinó vagy pensa auri a vérdíj vagy büntetésdíj. 8 V. ö. Szt István. I. 14. és 21. t.-cz. Szt László. III. 29. t.-cz. A törvények szövegét lásd : Závodszky. A Szent István, Szent László és Kálmán-korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. (Függelék: A törvények szövege). Budapest, 1904. — Szt László III. 29. t.-cz. szövege : »Si quis autem prohibuerit . . . decern iuvencis mulctabitur valentibus decern pensas.« 3 V. ö. Hajnik Imre. A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és Vegyesházi királyok alatt. Budapest, 1899. 449—50. 1. * Schoenvisner. Notitia Hung, rei numariae, 1801. 157. 1. Végh Ödön. A nyugati és keleti érmészet hatása Magyarország érmészetére a középkorban. 13—17. 1. és Kropf Lajos (M. G. T. Sz. 1899. 295— 300., 465—6. 1.) 5 Pauler Gyula. A magyar nemzet története az Arpádházi királyok korában. I. 2. kiad. 60., 406—7. 1. és M. G. T. Sz. 1899.368—9. és 466. 1. -—- Marczali Henrik. Magyarország története (Szilágyi féle Millenáris történet. II. 256. 1.) -— Balogh Albin. A magyar pénz története az Árpádok idején. Budapest, 1912. 24. 1.