Századok – 1916
Értekezések - WERTHEIMER EDE: Magyarország és a forradalmi propaganda - 97
TOO WERTHEIMER EDE. tását.1 Ügy látszik ez az ügy is zátonyra jutott a nélkül, hogy eredményhez vezetett volna. Ha ez a franczia és lengyel tényleg mint emissarius jött Magyarországba, oly ügyesen rejtőztek el, hogy őket felfedezni nem lehetett. Alig csillapodott le az izgalom az első feljelentés után, a midőn már másikat kaptak, mely még fontosabbnak látszott az előbbinél. Ε szerint Erdély egyik mágnása a külföldi forradalmárokkal a legszorosabb egyetértésben lett volna. A Mainzban tartózkodó Noë osztrák rendőrtisztviselő Albert nevű confidense, ki a német forradalmárok körében, kiknek magatartását kellett kifürkésznie, a Don Carlos gúnynevet viselte, tette ezt a felfedezést. A midőn júl. 18-án egyik üzleti útjáról Mannheimből Strassburgba visszatért, hallotta, hogy távollétében megérkezett Schüler és sürgősen beszélni szeretett volna vele. Schüler bajor menekült volt, hírhedt mint kiadó és könyvkereskedő, a ki Párisban élt és az ottani német forradalmi párt feje volt.2 Strassburgban találkozott egy gróffal, kiről beszélték, hogy magyarországi, hogy kamarás és hogy Ferencz császár környezetében sokszor megfordúl. Mivel Schüler ismételten kijelentette, hogy Albert számára fontos közlései vannak, ez elhatározta, hogy egyenesen Párisba, Schüler tartózkodási helyére utazik. Ott megtudta, hogy ez csak abból az okból kívánkozott annyira utána, hogy mintegy a gróf közléseinek ellenőrzésére használja fel. Albert azonban csak annyit tudott kihozni Schűlerből, hogy a gróf erdélyi és kamarás. Nevét kérdve, Schüler csak annyit tudott mondani, hogy ez Bethtel kezdődik. Albert nem tudta, vájjon Bethlen-re vagy Bethler-re kell azt kiegészíteni. Fontosnak látszott azonban, neki, hogy Schüler, ki kijelentése szerint »semmit sem túloz«, nagy súlyt tulajdonított az erdélyi gróffal való beszélgetésének és úgy gondolkodott, hogy az teljesen meg van nyerve a jó, azaz a forradalmi ügynek. Hogy Albert állítólagos barátjától még többet megtudjon, szántszándékkal kételkedett a gróf megbízhatóságában, mire Schüler azt válaszolta, hogy bizonyos és csalhatatlan bizonyítékai vannak a gróf meggyőződéséről és bizalma irányában korlátlan. Kijelentései megerősítésére felhozta, hogy a gróf az ő kerülete több alárendelt emberének megígérte, hogy bajukon enyhít és ezért mindjárt, a mint visszatér hazájába, úgy Magyarországon, 1 Hardegg elnöki rendelete 1834 ápr. 24-én. Bm. lt. Ugyanazon napon közölte azt Hardegg Sedlnitzkyvel is. a Noë Metternichhez, Mainz 1835 aug. 15-én. U. ott.