Századok – 1915

Tárcza - Id. br. Dániel Gábor † 223

TÁRCZA. 223 betoldásaival, törléseivel, a munka átdolgozásának idejével, a kéziratban meglevő, Forgáchtól törölt, de életrajzára, egyik forrására is világosságot vető részletekkel foglalkozni. Szabó Lászlónak a Századok 1915. évf. 105—106. lapján Forgách Ferencz évkönyveinek pécsi codexe czímen megjelent ismertetése megokolttá teszi, hogy egyet-mást megigazítsunk, mivel a hibák gyorsan terjednek. A kéziratról meg kell jegyezni, hogy a 101. lap üres, 557. lap pedig nincs, mivel ezt az újabb időben történt megszámozásnál átugrották. Az 1—91. lap nem egykorú. Forgách Simon utal előzőleg tett jegyzetére : A min oda fel is megjedzettem, zaz ezernek hallottam. Ez világosan mutatja hogy előbb, az-1. könyvben, a Lippa alá gyűlt magyar had számánál is volt jegyzet, a mi ebben a másolatban hiányzik, tehát ez nem Forgách Ferencz kéziratának tisztázata, hanem a megcsonkult kézirat későbbi pótléka. Tévedés Szabónak az az aláhúzott állítása, hogy a 92. laptól a kézirat mindvégig Forgách sajátkezű fogalmazványa. A dolog úgy van, hogy más írta az i—91. lapokat, más a 300—321. lapokat, maga Forgách a 626. lap aljától a 633. lap végéig terjedő részt, ismét más kéz a többit, tehát a munka zömét. Az igazság e mellett az, hogy a 92. laptól nyomról-nyomra látszanak Forgách javításai, a 197. laptól nagyobbacska toldások is mutatkoznak, a 268. lappal pedig megkezdődik a valóságos átdolgozás. Bizonyára csak sajtóhiba lesz, hogy a kézirat első lapján Klimo György pécsi püspöknek 1734-ből való exlibrise látható ; mert Klimo csak 1751-ben lett pécsi püspök. Srs. Id. báró Dániel Gábor. (1824—1915.) Egy újabb veszteség érte társaságunkat. Igazgató-választmányunk nestora, id. báró Dániel Gábor f. évi február hó 6-án örök pihenőre húnyta le szemeit. Nagy idők tanuja dőlt ki benne az élők sorából ; patriarchai korban, a minő csak a sors különösen kiválasztottjainak jutott osztályrészül, tért meg őseihez egy eredményekben gazdag élet után. Id. báró Dániel Gábor 1824-ben született Árkoson. Hivatalos pályáját Marosszéken és Küküllő megyében kezdte meg, majd az erdélyi főkormányszék szolgálatába lépett át, 1846-ban pedig Bécsben az erdélyi udvari kanczellárián találjuk. Hivatalos pályáját a szabadságharcz kitörése szakította félbe. Atyjának ebben az időben bekövetkezett halála után Bécsből hazament Vargyasra és ott családja körében, a gazdálkodásnak élve, csak 1861-ben lépett újból a közélet terére, a midőn Udvarhelyszék ideiglenes főbírája lett, de ezen méltóságot alig egy évig viselte.