Századok – 1915

Történeti irodalom - H. Ch. Lea: Geschichte der Inquisition im Mittelalter. III. Bd. Ism. Rácz Lajos 86

-8o TÖRTÉNETI IRODALOM. testánst vagy zsidót, az utóbbiak közül az egyház- vagy világ~ történelem búvárát ép úgy mint a művelődés- vagy bölcselettörténet munkását. Mindenki a saját specziális tanulmányai szerint fog benne kedvére és okúlására, tájékoztatására és útbaigazítására valót találni. A dogmatikust és egyháztörténetírót az I—III. fejezet fogja jobban érdekelni ; a politikai történetírót a IV—V. fejezet fogja lekötni ; ez előbbi az inquisitionak a pápa világi hatalma és politikája érdekében való közreműködését (közte Cola di Rienzi és Savonorola elítéltetését), az utóbbi a templomosrend eltörlését és Jeanne D'Arc szereplését és pőrét ismerteti érdekfeszítően ; látjuk, hogy ugyanaz az egyház, amely Savonarolát és Jeanne D'Arcot elítéltette és kivégeztette, utóbb mindkettőt rehabilitálta. A művelődéstörténet művelője a VI. és VII. fejezetbe, a varázslók és boszorkányok ellen folytatott pörös eljárások tanulmányozásába fog elmerülhetni, míg a bölcselettörténet kedvelője a VIII. fejezetet, a scolasticismus szőrszálhasogató harczainak ismertetését fogja a maga körébe tartozónak tekinteni. Az utolsó fejezet azt adja elő, hogy hol nem tett az inquisitio kötelességének eleget, a hol kötelessége lett volna a fölmerült eretnekséget és bűnöket kiirtani, nevezetesen nem nagyon háborgatta a görög egyházat, a melylyel szemben Róma mindig igyekezett módus vivendit találni és okos türelmet gyakorolni, ha ez előnyösnek tűnt fel előtte ; hasonlóképpen nem nagy actiót fejtett ki a simonia, a bűnbocsánatárulás, az egyházba becsúszott mindenféle visszaélés, a papok és világiak erkölcsi romlottsága ellen. Előtte a fődolog a hitbeli egyformaság volt, mig az erkölcsi sülyedés és züllöttség csekély jelentőségű dolognak tűnt fel ; mindez igazolja azt a föltevést, hogy az eretnekek üldözése az egyházra nézve főkép az opportunitás kérdése volt. Az inquisitio az alatt a czím alatt, hogy ezáltal Istennek szolgálatot tesz, csak nyomort és kétségbeesést árasztott az emberiségre. Lea végítélete róla a következő : Az inquisitio a jogtudomány oly rendszerét teremtette meg, a mely minden, az ő befolyása alatt álló ország büntetőjogát megmételyezte és a büntető igazságszolgáltatás kezelését századokon át véres gúnyba fullasztotta. A pápaság kezébe hatalmas fegyvert szolgáltatott, hogy politikai uralmi igényeit megvalósítsa, a világi uralkodókat kísértetbe ejtette, hogy ezt a példát utánozzák, s a vallás nevével a legaljasabb világi czélokra visszaélt. A doctrinális tévelygésekre való beteges hajlandóságot annyira fölingerelte, hogy már a legjelentéktelenebb véleménykülönbségek képesek voltak esztelen dühöt kiváltani és egész Európát megrendíteni. Midőn aztán később az atheismus a magasabb körökben divattá lett, villámai kimaradtak. Az inquisitio, a mely erélyes volt a gonoszban, cső-