Századok – 1915

Történeti irodalom - Magyarország Czímeres könyve. Ism. Dőry Ferencz 73

-8o TÖRTÉNETI IRODALOM. a többiről pedig kimerítő leírás.« Ez az eljárás, mely élénk világot vet a szerkesztés lelkiismeretességére, nagyon leszállítja a mű gyakorlati értékét. Hiszen az ilyen nagy, összefoglaló czímeres könyvnek épen az volna a czélja, hogy mellőzhetővé tegye a régebbi ilynemű munkákat s mentesítsen a további kutatásoktól. Erről a Grill-féle Czímeres könyvnél szó sem lehet. Ha tehát a szerkesztők annyi fáradságot sem vettek maguknak, hogy az általuk ismert czímeres adatoknak utána nézzenek s azokat leírják, vájjon mennyi bizalommal fogadhatjuk a Bevezetésben foglalt ama kijelentésüket, hogy az irodalmi közléseket ellenőrizték és a levéltárak anyagával összevetették ? Mint jellemző tünetre rá kell mutatnunk e részben arra, hogy a szerkesztők ott, a hol valamely czímert más irodalmi műből — leggyakrabban Siebmacherból •— vesznek át, rendszerint nem jelölik meg, hogy az illető mű a czímert honnét vette s még kevésbbé látjuk azt, hogy az eddigi közlések helyesbítéséről szólnának, a mire pedig a források összevetése esetén bőven nyíllott volna alkalmuk. A forrásoknak semmiképen nem indokolható elhallgatása az illető czímerek közlésének megbízhatóságát ássa alá, mert pl. Siebmacher adatai nagyon különböző értékűek, a szerint, hogy czímeres levelekre, vagy más adatokra hivatkozik-e. A Czímeres könyv szövegrészét illetőleg egyéb tekintetekben is több kívánnivaló volna még. így nagyon kívánatos lett volna, főleg az azonos nevű családoknál megkülönböztetés czéljából. kissé több családtörténeti adatot is közölni. A Czímeres könyv e részben nagyon szegényes és Siebmacherhoz képest visszaesést mutat. A levéltári források idézete itt-ott teljesen hiányzik, igen sok helyütt pedig hiányos és gondatlan. Pl. az Orsz. Levéltárban őrzött magyar és erdélyi királyi kanczelláriai s az erdélyi fejedelmi királyi könyveket (Libri regii), melyeknek kötetei különkülön vannak i-től kezdődőleg számozva, a szerkesztők minden megkülönböztetés nélkül »Kk.« jel alatt idézik (az utóbbiaknál az »L. R.« jelet is használják), a nélkül, hogy a »Kk.« jel értelmét megmagyaráznák. Az idézeteken általában véve meglátszik, hogy a munkatársak nem egyöntetűen dolgoztak s hogy hiányzott a gondos főszerkesztői kéz, mely az egyenetlenségeket lecsiszolja. értékes adatokkal égészítik ki.« A szövegrészben találunk ugyan négy nevet. u. m. Amtz Tombod, Johannes de Aran Littatus (így) constabilis Ungar, Tombuldus de Besachin és Buday András ; czímeres pecsétjük leírását vagy rajzát azonban hiába keressük a kötetben.