Századok – 1915
Történeti irodalom - Magyarország Czímeres könyve. Ism. Dőry Ferencz 73
-8o TÖRTÉNETI IRODALOM. nem felel meg azoknak a követelményeknek, melyeket az új Siebmachertól méltán elvárhattunk volna. Első hiánya e kötetnek, hogy nem teljes. Ez alatt természetesen nem absolut teljességet értünk, mert ez lehetetlen kívánság volna ; a közölt czímerek forrásainak áttekintése azonban arról győz meg, hogy az adatgyűjtés nem történt olyan arányokban s olyan rendszerességgel, a hogy egy hasonló czímeres könyv kiadását elő kellett volna készíteni. Bár a szerkesztők, Pálmay József kivételével, mind vármegyei levéltárnokok, s az Állandó munkatársak névsorában is 18 vármegyei •és városi és egy magánlevéltárnok szerepel, vagyis a közreműködőknek olyan gárdája áll e munka mögött, a mely kellő szorgalommal és munkafelosztással — természetesen kissé hoszszabb idő alatt — az ország jelentékenyebb, hozzáférhető levéltárait e czélból kiaknázhatta volna s bár ők maguk dicsekszenek a Bevezetésben, hogy »e vállalkozás előtt megnyütak a levéltárak«, mégis azt látjuk, hogy az adatgyűjtés aránylag szűk korlátok között mozgott. Megengedjük, hogy a munkatársak feldolgozták a gondjaikra bízott levéltárakat, elismerjük azt is, hogy néhány idegen levéltárból és magánosoktól szintén gyűjtöttek adatokat s hogy az irodalmat elég jól értékesítették ; ezzel szemben azonban rá kell mutatnunk arra, hogy számos vármegyei, városi, a legtöbb hiteles helyi levéltár, a Nemzeti Múzeum levéltára s az Országos Levéltár — hogy egyebekről ne is szóljunk •— vagy egyáltalán nem, vagy nem kellő mértékben lett átkutatva. A mit pl. az utóbbi két levéltárból közölnek, azt legfeljebb — talán egyes kivételeket leszámítva — másodkézből, irodalmi munkákból, vagy legalább is azok útmutatása alapján teszik, hahár ezt rendszerint elhallgatják. Már pedig e két nagy levéltárnak csak a czímeres leveleikről s az Orsz. Levéltárnak középkori pecsétjeiről vannak közrebocsátott jegyzékeik ; az a gazdag heraldikai anyag tehát, mely főleg az újkori czímeres pecsétekben maradt fenn, s a mely számos családra nézve a czímer megállapításának egyedüli forrása, ily .módon felhasználatlanul maradt. Az ilyen czímeres könyv szerkesztésénél a legfőbb nehézséget épen azok az esetek képezik, a midőn az illető családnak nincs czímeres levele. A szerkesztőnek ugyanis ilyenkor, ha lelkiismeretesen akar eljárni, lehetőleg minél több czímeres pecsétet vagy más adatot (sírkövek, festmények) kell összegyűjtenie s ezeknek a gyakran eltérő, rosszul vésett vagy rajzolt czímereknek egybevetéséből kell szakértelemmel megállapítania a helyes czímert, vagy ha többféle elfogadható változat volt használatban, ezeket a szövegrészben szintén felsorolni.
