Századok – 1915
Értekezések - VERESS ENDRE: A Sennyei fiúk külföldi iskoláztatása 50
72 DR. VERESS ENDRE. További életpályáján megkapta (1630-ban) a szatmári kapitányságot, az aranysarkantyús főkamarási méltósággal s a harminczas évek hadi eseményeiben mint királyi hadbiztos szerepelt gyakori kiküldetésekben és nehéz megbízatásokban.1 Házasságából a családalapító Sennyey Sándornak négy fia meg két leánya született. Ezek eleinte otthon tanultak, de a mint a fiúk annyira felcseperedtek, hogy nélkülözhették az anyai gondozást és felügyeletet, egymásután küldte fel őket apjuk a bécsi jezsuita-collegiumba, melyben egykor maga is tanult. Szíve még negyedszázad múlva is tele volt hálával az iránt az intézet iránt, mely őt emberré tette s ez szép jellemvonása Sennyey Sándornak. De hogy fiai hogy és miként folytatták s fejezték be külföldi tanulmányaikat, pontosan nem tudjuk, mert hazaírt leveleik nem maradtak reánk, legalább nem oly teljességben, mint atyjuknak és testvéreinek félszázaddal korábbi levelei. Mindössze egyetlen esztendőből, 1643-ból ismerjük leveleiket, a mikor édesanyjuk immár harmadik éve élt özvegyen tárkányi nemesi udvarházában.2 Ekkor mind a négy fiú : István, Ferencz, László és Albert együtt tanult Bécsben,3 a mi ritka szép eset. Módosabb tanulók szokására, a Sennyey-fiúk most is a városon laktak egy páter házában és felügyelete alatt. Ez jó volt ugyan nevelési szempontból, de annál rosszabb az ifjak egészségére, mivel valósággal koplaltak és szomjaztak. Hiába kérlelte anyjuk a pátert, hogy tartsa jól a fiait, helyzetök csak nem változott s a fiúk úgy igyekeztek rajta segíteni, hogy néha maguk pénzén hozattak valami harapnivalót a sütőtől vagy korcsmárostól, ha mikor hazulról kapott elemózsiájuk elfogyott. Erre költ el minden zsebpénzük, sőt még az is megesett velük, hogy gazdájuk szolgája feltörte István ládáját és ellopta négy aranyát. Iskolába lakásukról jártak praeceptoruk kíséretében, a ki aztán tanulásukban, feladataik megírásában segímagát, özvegységét azaz »nyomorult árva voltát« is említve ; Századok 1873. évf. 260. 1. 1 Egykorú levelek alapján ; Adalékok 1897. évf. 179. 1. 2 Sennyey Sándor 1641-ben halt meg, a mennyiben 1640-ben III. Ferdinándtól adományban részesül, de 1641-ben felesége máiözvegynek írja magát ; Századok 1873. évf. 261—262. 1. 3 Születésük sorrendjében talán így következnek, a hogy őket felsoroltuk ; de biztosan csupán Ferenczről és Lászlóról tudjuk, hogy Istvánnak öcscse volt, mert így emlegeti őket leveleiben.