Századok – 1915

Történeti irodalom - Gorzó Gellért: Rádai Ráday Pál. Ism. Vértesy Jenő 657

658 TÖRTÉNETI IRODALOM. 66 7 író maga is érzi, hogy e módszer árt műve folyamatosságának s aesthetikai formájának, de mindezt feláldozza az áttekinthetőség kedvéért. Nem értünk egyet e szempontokkal. Valami féltő óvatosság nyilatkozik meg benne a mü áttekinthető voltáért, a mit pedig meg lehet óvni művészibb forma mellett is. Szívesen vettük volna azt is, ha Gorzó kissé szélesebb keretet adva munkájának, bemutatja nekünk az egész Ráday Pált. Szerettük volna, mert műve arról győz meg, hogy a feladatot nagyon szépen tudta volna megoldani. Gorzó nem tartozik azon életírók közé, a kik hősüket erőnek erejével meg akarják nagyítani. Irodalmi jelentőségét nem becsüli túl. Valóban Ráday Pál nem nagy, de tehetséges író s érdekes alakja a magyar irodalomtörténet olyan korának, mely igazán nem volt gazdag tehetségekben. Világosan láthatók a szálak, melyek előzőivel és követőivel összefűzik. A rávonatkozó irodalom — melyet Gorzó könyve függelékében közöl — nem gazdag ma sem. Négyesy László életrajzzal ellátott kiadása, Ferenczi Sári és Pruzsinszky Pál tanulmánya után (hogy csak a legfontosabbakat említsük) is maradt mondanivalója a könyv írójának. A mit első sorban dicsérnünk kell benne, az a nagy philologiai készültség s a fáradhatatlan szorgalom, melylyel a könyvhöz szükséges anyagot összeszedte. Áttanulmányozta a Rádaycsalád irattárát, a mely tömérdek kisebb-nagyobb új adattal szolgált, gondosan összehasonlította Ráday munkáinak összes megtalálható kéziratait és kiadásait. Fáradozásának jelentős eredménye Ráday Pál néhány szerelmes versének felfedezése is (a melyeket ugyan már közzétett az Irodalomtörténeti Közleményekben). Ferenczi Sárival ellentétben a Lelki kódolást eredeti munkának tartja, melyet Ráday először maga írt meg latinúl. Figyelmét a legkisebb adat sem kerülte el s e könyv átlapozása után világosan áll előttünk Ráday Pál teljes irodalmi munkássága. Az embert illetőleg csak annyit tárgyal, a mennyi a munkák megértéséhez szükséges. Azonban Ráday alakja így is kidomborodik. Csak a politikai rész tárgyalásánál nem eléggé kritikus. Négyesy mellé állva védelmezi Ráday jó magyar voltát Ferenczi Sárival szemben, a ki szerint Ráday meggyőződése aligha nyugodott erős alapon. Hajlandók vagyunk Ferenczi Sárinál is szigorúbban ítélni. Mert az, hogy Ráday Pál visszatért a császár hűségére, menthető ; de hogy a Descriptio megírására kapható volt, az már olyan jellembeli gyöngeség, a mi súlyosan esik a mérlegbe.