Századok – 1915

Történeti irodalom - Šufflay Milán l. Acta alatt. - Sümeghi D l. Barcsa alatt. - Szendrei János és Szentiványi Gyula: Magyar képzőművészek Lexikona. I. Ism. Csánki Dénes 418

TÖRTÉNETI IRODALOM. 421 neké. A régiek egy része a kőfaragókkal vegyül össze, kiknek legnagyobb részében mégis művészembert kell látnunk. Régi szobrászaink, kőfaragóink legnagyobbrészt dalmaták, horvátok ; a virágzó dalmát városokból kerülnek ki kitűnő építőmesterek, azok adják a legtöbb szobrászt és a kőfaragók nagy része is dalmát nemzetiségű. Néhány faszobrász, fafaragó, éremszobrász, egy pár térképrajzoló, várépítő (mérnök), mennyezetfestő (famennyezetfestő : 13), pecsétmetsző egészíti ki a hazai képzőművészek sorát, hová egy pár látszólag nem oda való : aranyozó, üvegmetsző, szépíró, műfaragó, vésnök, gyöngyfűző stb. jutott még be. A lexikonnak azonban liberálisnak kell lennie ; megengedhetjük, hogy ezek ép úgy helyet kapjanak a »képzőművészek« között, mint a műkedvelők, illetve ezeknek selejtes része. Kritikát a lexikon nem gyakorolhat, épen azért számára önként adódnak a tág határok, melyeket minél gazdagabb anyaggal kitölteni a lexikon hivatása ; ezzel megy legjobban a művészettörténet elébe, mely csak azután végezheti a reá tartozó kritikai, rostáló munkát. Minden lexikális munka főkelléke az adatok lehető teljessége és pontossága lévén, a munka oeconomiájánál felállított elvekre, illetve ezek betartásának mikéntjére kell nagy figyelemmel lenni. Szerzők e részben a külföldi kitűnő lexikális munkák példái után is a legnagyobb körültekintéssel és gonddal járnak el és az eredmény azokkal teljesen egyenrangú alkotás. Azt hisszük azonban, hogy ha a hazai képzőművészeti múzeumok (főként a Szépművészeti Múzeum) raktáron kezelt anyagának (melyből időközönként fel szokták frissíteni a gyűjteményeket) pontos felvétele a lexikon felépítésében mint printipium kapott volna helyet, a teljességhez és pontossághoz még közelebb jutott volna az e részben kívánni valót igazán alig hagyó kitűnő munka. A munka technikai felépítése is kifogástalan. A művész életrajzi adatainak megfelelő ismertetése után főbb müveinek felsorolása, majd megfelelő irodalmi idézetek sora vagyis a kútfő következik. Utóbbi különösen megbecsülhetetlen része minden lexikonnak, mert a forrásművek közvetlen feltárásával a kutatás számára fontos szolgálatot tesz. Külön, a legnagyobb elismeréssel kell e részben kiemelni a forrásmunkák rendkívüli bőségét, melyben még a nagyobb napilapokat is megtaláljuk s azt a n*gy készséget, melylyel a szerzők egész történeti irodalmunk felett uralkodnak. Négyezer áttanulmányozott kötet van e lexikon felépítése mögött ; oly szám ez, mely egész szerkesztő-bizottságnak is érdemére válna. S csak még ezután következik ez anyagból a lexikon megcsinálása ! Különösen a középkor művész-mesterembereire, az ötvösökre, érczöntőkre