Századok – 1915
Történeti irodalom - Márki Sándor: Dózsa György. Ism. Závodszky Levente 415
TÖRTÉNETI IRODALOM. 424 sítással ma is csatlakozom Salamon Ferencz indokolt bírálatához, hogy »a munkában a politikai irány ellen« ha már nem is »sok«, de »alapos kifogást lehet tenni«. Az életrajz az Örlöcz-nem Szovát-ágához tartozó makfalvi és uzapaniti Dósa-család ismertetésével kezdődik és szélesen rajzolja meg a székelység viszonyait, a korabeli hatalmaskodásokat Dósa ifjúkorában, hogy a keret mintegy magyarázatul szolgáljon Dósa gyilkosságához, a melylyel 1507-ben először bukkan fel az ismeretlenség homályából. A sötét kép megrajzolásába annyira beleéli magát a szerző, hogy Erdélyben már parasztköztársaság keletkezését is lehetőnek tartja, holott saját szavai szerint »Dósa György székely népe, a törcsváriakat kivéve, az egész idő alatt csöndesen maradt«.1 Tehát Dósát nem a közviszonyok tehették »egész Erdély nyilvánságos rablójának«, hanem szilaj vére, mert később is, másutt is elkövette a rablást s jó pénzügyi érzékkel kereste meg a királyi adószedőket, egyet vezérsége előtt, egyet pedig mezőtúri táborozásakor.2 Erdélyből elbujdosva, vitézi életre adta magát s mint a nándorfehérvári egyik lovascsapat vezére megölte a szendrei spahik fejét, Alit. Eme vitézi tette hozta meg neki a kereszteshadak vezérségét. A pápai bulla kihirdetésére sereglett a jobbágyság Rákos mezejére, de a mozgalom elfajulása mindinkább beigazolni látszott az ellenzők aggodalmát, mire a király május 15-ikén a további sereggyűjtést, majd 23-ikán Bakócz az egész kereszteshadjáratot betiltotta. Márki széles alapokon, élénk színekkel rajzolja meg a társadalmi viszonyokat. Korábbi példák, külföldi vonatkozás, — ha nem is kapcsolat — népmese, anekdota, történeti előzmények és specialis okok tarka összesége mind a felkelés szükségszerű, szinte természetes folyományának igazolására szánvák, a nélkül azonban, hogy azt kidomborítva látnók is. Megismertet az ország különböző részein folyó mozgalmakkal,3 azok vezéreivel ; látjuk Buda körül Száleresi Ambrust, Abaujban Aszalai Kecskés Tamást és Medgyaszai Mészáros Lőrinczet, Ugocsában Körmös hadnagyot, — kit hol Sásvári Weres Gergelynek, hol meg Györgynek nevez,4 — Szabolcsban Máté papot és Nagy Györgyöt, Biharban Mihályt, a köleséri papot, a keresszegi bírót, Miklós deákot, a Duna-Tisza közén Mészáros Lőrinczet, Bács és Bodrog megyékben, továbbá a Szerémségben Nagy 1 Lásd 414. és 426. 11. 2 U. o. 62. és 203. 11. 3 Egyszer lőrinczi-i, máskor szentlőrinczi tábort mond. U. o. .296. és 356. 11. 4 U. o. 334. 1.
