Századok – 1915

Értekezések - ZAYZON SÁNDOR: Károlyi és a szatmári béke - 34

ZAYZON SÁNDOR. — KÁROLYI ÉS A SZATMÁRI BÉKE. 35 de egy puszta változásra kétségbeesett és hajlandó volt kö­vetni azokat, a kik a megalkuvás útját megnyitják előtte ; követni azt, a ki akkor ép közötte van ; feláldozni előbbi veze­tőjét, még akkor is, ha szeretete iránta változatlan maradt. A nép szeretete a szatmári békekötés idején is változatlan Rákóczi iránt, mégis követte Károlyit, a ki a fejedelem aka­rata ellenére kötötte meg a békét. Mivel a békekötés Károlyi hűségesküjével ellenkezett : úgy az egykorú, mint a későbbi történetíróknál fölmerült az a kérdés, nem volt-e Károlyi áruló ? E kérdés eldöntéséhez ismernünk kell először is magát Károlyit és mindazokat a körülményeket, melyek őt rávették a békekötésre. Ezek a körülmények mutatják meg, vájjon az ő, vagy a Rákóczi álláspontja volt-e helyesebb ? Mint döntő tényezőket kell vizsgálnunk tehát Károlyi jellemén kívül az ország helyzetét és a külpolitikai viszonyokat. Fontos az ítéletnél az is : vájjon helyes-e Rákóczi felfogása, hogy a szat­mári béke egyszerű fegyverletétel és megadás volt ? Ezért ismernünk kell a béke történetét. Ha mindezek a viszonyok azt bizonyítják, hogy az országnak feltétlen kellett a béke és hogy a szatmári béke csakugyan béke volt, akkor Károlyit az ország szempontjából az árulás vádja alól akkor is fel kel­lene mentenünk, ha még igen nagy jutalmat kapott volna is. Ebben az esetben csak egy kérdés marad fenn, hogy Rákóczival szemben áruló volt-e, mert a béke idejében már a fejedelem személye és a nemzet külön választandó. Rákóczi ekkor már egy oly eszmének képviselője, melynek elérését a nemzet nagy része többé nem reméli. Az idő változott, de Rákóczi nem. Itt az ellentét Károlyi közt és közte. Rákóczi mindvégig híven kitartott a nemzetet a harcz elején vezető eszmék mel­lett, melyek az ő lelkében talán egy biztosított nemzeti sza­badság eszméjévé alakultak, a minek eléréséről többé már lemondani nem tudott. Károlyi képviseli vele szemben a hideg kiábrándulást és reményvesztést, de az ezzel együtt fellépő józanságot is, mely áthatotta a nemzetet, midőn kivihetet­lennek látta mindazt, a miért annyi éven át ontotta vérét, s a mely arra ösztönözte, hogy a legészszerűbb megoldást keresse • • • I. Károlyi. A szatmári béke Károlyi egyéni műve. Minél jobban közeledünk a mozgalom végéhez, annál nagyobb mértékben nyert döntő befolyást Károlyi, míg végre épen az utolsó év­ben Rákóczi távozása után, mondhatni, egyedüli vezető lett. Életének két legérdekesebb mozzanata összefügg a kuruczság 3*

Next

/
Oldalképek
Tartalom