Századok – 1915

Melléklet - Hellebrant Árpád: A magyar történeti irodalom 1914-ben 1-76

A HADSEREG ÉLELMEZÉSE AZ 1788 — ÇO-IKI HÁBORÚBAN. g> díti meg hatalmát az országban, mint kifelé. Ez a határozott, elvi alapon álló ember addig, míg kezében a hatalom, két éven át csupa félszeg- és féllépést tesz. Egyaránt kerüli a végleteket : az országgyűlést és a törvényes állapot helyreállítását egyrészt, a katonai diktatúrát másrészt. Most azonban, midőn látnia kellett tekintélye és állása megrendülését, midőn választania kell és mikor már késő, a leghatározottabb ellenállást fejti ki. Azt a benyomást nyerjük, hogy ez a nagy doktrinér még a háború borzasztó csapásaiban is csak eszközt lát elméletei igazolására és kedvencz tervének, a magyar nemesség megadóztatásának valamelyes módon való keresztülvitelére. Ez az eszme uralkodik rajta később is. Nem is akarja, hogy a hatóságok tovább írjanak és vitatkozzanak : kötelességük végrehajtani már egyszer parancsait. Nem engedi, hogy bármit levonjanak a hadsereg követeléséből, mert azok helyben csak jobban tudják, mi és mennyi kell, mint a távollevők. A kanczellária azt javasolta, hogy az alapítványi és tanulmányi jószágok egész termését szállítsák. Ezt nem fogadja el. Ezen jószágokból ép úgy nagyságukhoz és termékenységükhöz képest kell követelni a szállítást, mint bármely magánuradalomból. Hisz ezek jövedelméből tartanak iskolákat, egyházakat, lelkészeket, és nyugdíjjazzák az eltörölt rendek volt szerzeteseit és apáczáit. Kell tehát, hogy el is adjanak termésükből, jövedelem szerzése végett. Az ok helyes, de az igazi elhatározó ok mégis csak az, hogy a császár ennyivel sem akar enyhíteni a földesurakra háruló terheken. Hadiadót akar, akar bárminő formában. Nem engedheti, hogy a magyar nemesség ismét büszkén szeghesse magát örökös jogú uralkodója ellen. »A német örökös tartományokra nem róható ki több egyharmadnál. Országgyűlés és congregatio pedig nem szaporítja az életet és takarmányt, és atyailag szólva, csak kés volna gyermek kezébe, hogy megvágja magát.«1 így vált az alapjában egyszerű élelmezési kérdésből, mihelyt a nemesség megadóztatásának kérdése hozzákapcsolódott, az egész államot megrendítő alkotmányos és gazdasági válság. A császár még mindig győzhezett, ha jó a termés és ha szerencsésen folyik a háború. De már a helytartótanácsnak igen részletes, községenként összeállított kimutatása, melyben nemcsak az élelmezéshez szükséges 1 9256/89. Kancz. levéltár.