Századok – 1915

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Magyar Figyelő - 333

TÖRTÉNETI IRODALOM. 333 levéltárakban gyűjtött anyag, főleg gróf Esterházy Imre püspök és bánhelyettesnek az érseki levéltárban őrzött levelezése alapján három körülményt igyekezett felvilágosítani : »1. hogy tényleg Esterházy Imre volt szerzője és terjesztője annak a gondolatnak, hogy a horvát (tart.)gyűlés és ez által a horvát királyság is elsőnek fogadja el a Habsburg-ház nőágának örökösödését. Nem hihetetlen, hogy erre Eleonora császárné és királyné, I. Lipót özvegye, III. Károly király anyja buzdította.Ës nem lehetetlen, hogy ebben közvetve közreműködött báró Seilern János Frigyes is, az osztrák udvari kanczellária akkori legfőbb vezetője. 2. Esterházy püspök még 1711-ben beavatta tervébe gróf Keglevic Pétert, bánhelyettestársát, továbbá Keresztély Ágost szász hg. esztergomi érseket és valószínűen Plemié György horvát ítélőmestert is. Az akkori horvát bán gróf Pálffy János, a ki legtöbbnyire Magyarország északkeleti részeiben tartózkodott, bánhelyettesének tervéről nem tudott, vagy legalább is úgy tett, mintha semmit sem tudna róla. 3. A horvát rendek 1712 márczius 9-én azzal a czélzattal fogadták el a Habsburgok nőörökösödését, hogy megmutassák, hogy a horvát királyság önjogú és olyan határozatokat és végzéseket is hozhat, a melyek nincsenek összhangban a magyar törvényekkel. A horvát pragmatica sanctio elfogadasa a horvát (tart.)gyűlésnek válasza a magyar (ország) gyűlésnek 1708. évi 13. czikkére, a melyet a király ugyan sohasem szentesített, de a mely elrendelte, hogy a horvát törvények csak annyiban bírjanak érvénynyel, a mennyiben nem ellenkeznek Magyarország törvényeivel (in quantum positivis Hungáriáé legibus non sunt contraria).« — Dr. Kröbler György Pavic Árminról ( 1844 — 1914.) a zágrábi egyetemen a horvát irodalom és nyelvészet volt tanáráról s később (1898) az orsz. kormány vallás- és közoktatásügyi osztályának főnökéről irodalmi működését is méltató terjedelmes nekrológot közöl. •— Dr. Maretió Tamás, a zágrábi akad. által kiadott nagy szótár (Rjednik hrvatskoga ili srpskoga jezika ; eddig 1—7. köt, A—N.) volt szerkesztője, a belgrádi akad. által tervbe vett s főleg a népnyelv s az újabb irodalom nyelvkincsét felölelő szótárának (Srpski recnik knjizevnoga i narodnoga jezika po materijalu leksikografskoga odseka srpske kralj. akademije izradio Momóilo Ivanic 1913.) mutatványfüzete alapján a vállalat szerkesztési módját, terjengősségét, nyelvezetét, sót czímét is (csak »szerb«, a zágrábi »horvát avagy szerb«) behatóan és kedvezőtlenül ismerteti. — Dr. Strohal Iván, az orsz. kormány titkára és egyet, mtanár a traui városi statutumnak a Monum. hist.-iurid. Slavorum Meridion. sorozat számára készülő új kiadásához Dalmácziába tett tudományos utazásának eredményeiről tesz kimerítő jelentést. Kutató útján kiterjesztette figyelmét a dalmát városokban nagy mértékben elterjedt (egyházi) >>testvéretület«-ek (confraternitasok) fennmaradt szabályzatainak felkutatására is. Ezekről itt csak rövid ismertetést ad, bővebb méltatást a »Rad« 201. kötetében közöl. — Mint a borítéklapon olvassuk, az akad. »az általános műveltség terjesztését szolgáló tudományos művek kiadására szánt alapítvány« terhére 1915 végére pályázatot írt ki, szabad tárgy választással a tört., filolog., bölcsész, és jogtudományok köréből (külön pályadíj nincs, csak — 20 ívig — ívenként 80 kor. írói díj), mégis azzal a megjegyzéssel, »hogy első sorban a báni méltóság és tisztség történetét óhajtaná«. Magyar Figyelő". 1915. 5. sz. Réz Mihály : Németország és Magyarország. 1848-tól kezdődőleg történeti érvekkel igazolja, hogy a németbarát politikának specialis magyar értéke van. mert