Századok – 1915

Melléklet - Hellebrant Árpád: A magyar történeti irodalom 1914-ben 1-76

ao MARCZALI HENRIK. -orosz elöl menekültek, az oláh emigránsok 9—10 írt.-jávai árulták az ökröt, egy pár birka pedig, mely Győrött 7% írt., két frt.-jával, vagy 35 garason kelt. Csongrádon 4 kr. Pesten 6 kr. a hús fontja, tehát világos, hogy a mészárosok drágítják. Előbb a hús volt itt a legolcsóbb czikk, azért fogyasztották annyira. Az uraságok eladták gulyáikat, mert a hizlalt marha után nagyobb a hasznuk. Most nem vezethet czélhoz más, mint a fogyasztás csökkentése. Mert a szabad kereskedés olcsóságot teremt ott, hol bőség van, de a hol hiány van, szigorú policziára van szükség. A mészárosok részére megállapított ár 6—7 kr. legyen az egész országban. De ha valaki csak negyed krajczárral is olcsóbban adja, szabadon vághasson marhát. Hasznából azonban adjon valamit az uraságnak.1 íme, már nemcsak a gabona és széna, hanem a hús is drágul és rendszabályozásra vár ebben a tejjel-mézzel folyó Kanaánban, ebben a zsírjába fúló marhatenyésztő országban. Az árak pedig egyre emelkednek. Csekonics nemsokára azt jelenti, hogy néhány kereskedő összevásárolt minden kapható életet, kb. 70.000 mérőt. Ennek következtében a köböl ára 3 frt.-ról tíz nap alatt felszökött 5 írt. 42 kr.-ra. Egy teljesen hiteles tanú, József császár nagy tisztelője, a komoly, tiszteletes és tudós Keresztesi, Szalacs •érdemes lelkésze mondja, hogy a haza annyira érezte a háborút, hogy alig tudott mozogni a nagy igának terhe alatt. A megyék készpénzért ajánlottak fel gabonát az 1788-iki őszi gyűléseken, tavaszszal pedig »militari brachio exequalták«, felverték a granariumokat, vermeket, nem törődtek azzal, hogy a tulajdonosnak semmije sem maradt és neki drágábban kellett vásárolni. Pénzt pedig nem adtak, hanem csak quietantiát, hogy a háború után megadják. »Ez az agendi modus micsoda kedvetlen mozdulatokat okozhatott az érzékenyebb szívekben, könnyű azt általlátni.«2 Személyválogatás nem igen volt. Boros országos commissarius, Vörös tiszttársa, még a pesti viczispán «lien is elrendelte a végrehajtást. Mindezek a tornyosuló bajok nem rendítették meg a császár elhatározását. Már nem is annyira uralkodik, mint bírál és oktat. A tanácskozó hatóságok elnökeit, kik azt 1 9330/89. Kancz. lev. 3 Krónikája 180. lapján.