Századok – 1915

Történeti irodalom - Dézsi Lajos: Tinódi Sebestyén. Ism. Gyulai Ágost 180

TÖRTÉNETI IRODALOM. 21?" Török Bálint életének és jellemzésének (11—15. lap), vagy a mellesleg említett Mártonfalvay Imre deák esetének (8—9. lap). Bizonyos azonban, hogy ilyen módon néha egy-egy érdekes korfestő jellemrajzot sző bele előadásába, nemcsak a XVI. századi hadi vagy politikai életnek, hanem néha a kultúrának egyik-másik hőséről is, pl. Nádasdy Tamásról (41. lap). Némelyik terjedelmesebb kitérése önmagában véve értékes dolog, mikor pl. egy-egy probléma egész jelenlegi állását összefoglalja ; ilyen a Szt. Patrik purgatoriumáról, Tar Lőrincz pokol járatáról szóló tárgytörténeti összefoglalás, néhai Katona Lajos egyik kedvencz témája. Különösen messzire megy azonban kitéréseiben ott, a hol egy egészen eredeti kutatásokon alapuló részletben a lantosok, hegedősök nagy számát bizonyítgatja ; egész külön fejezet szól erről, valóságos betét (53—62. lap). Nem a lantosok létezésének, gyakoriságának bizonyítása a kitérés ebben, hanem az, hogy pl. beleszövi, még pedig a szövegbe, a másik Lantos Sebestyénnek (nem Tinódinak) és pőrének összes aprólékos adalait (53—57. lap). Tény, hogy Dézsinél ez a jegyzetbőség nagy és értékes kritikai eljárásnak bizonyítéka, mindamellett egyik kritikai megjegyzéséhez szó fér. Nem fogadja el Kemény Lajosnak korábbi, 1887-iki álláspontjával szemben később, 1901-ben támadt azon következtetését, hogy Tinódi már 1544-ben megtelepedhetett Kassán. A Kemény Lajos közölte protocollumban ez áll : »Sebastianus Citharida Jura civilia consecutus est feria sexta ante andreae apostoli festa 1554.« Ez a consecutus est abban az értelemben is vehető, hogy utána járt a kassai polgárjognak. törekedett a kassai polgárjogra, óhajtotta a kassai polgárjogot, — s akkor nincs igaza Kemény Lajosnak, ki egyszerűen úgy fordítja e kifejezést, a consequor igének egyik kétségtelenül gyakori jelentése alapján, hogy »polgárjogot nyert«, mert hiszen Tinódi »törekvése«, »óhajtása«, »utánjárása« esetleg nem sikerűit azonnal. De nincs igaza Dézsinek sem, ki semmmikép sem hajlandó ezt az adatot Tinódira vonatkoztatni (66. lap), holott ő maga is úgy magyarázza Tinódinak Kassára költözését, hogy »vándorlása közben elvetődvén ide, rögtön észrevette, hogy Czeczei Lénárt kassai kapitány milyen atyai gondoskodással viseltetik katonái vagy a szolgálatába szegődött emberek iránt, és ő is kedvet kapott az ott letelepedésre« (65. lap). Későbbi megjegyzése a 67. lap 10. jegyzetében, mintha engedékenyebb álláspontot foglalna el. Ha már most mindezen sajátosságoktól, melyek Dézsi könyvét részleteiben jellemzik, eltekintünk s arra a főkérdésre irányítjuk