Századok – 1915

Történeti irodalom - Dézsi Lajos: Tinódi Sebestyén. Ism. Gyulai Ágost 180

TÖRTÉNETI IRODALOM. 21?" Ezek s efféle gondolatok különösen akkor kelhetnek bennünk, mikor alkalmunk van annak a lantos-történetírónknak törekvésein végigtekinteni egy lelkiismeretes, részletes életrajz fonalán, kit talán először vezetett az a történet-philosophiai czél, hogy valóban megkísértse a történetet nemzetére nézve az élet mesterévé avatni. Tinódi ezen vezérlő gondolatának kifejtése élete s munkássága ismertetése közben lehetett volna hivatva arra, hogy egységet, főszempontot, összetartó, erős vasszerkezetet adjon Dézsi Lajos munkájának. Gyulai Pál az első magyar történeti, helyesebben irodalomtörténeti biographiájával, Vörösmartyéval épen félszázaddal ezelőtt a történeti életrajznak olyan ideálját állította elénk, mely — úgy látszik — örök időkre fölülmulhatatlan mintakép fog maradni. El is kényeztetett vele bennünket ; a legjobbhoz hozzászoktatván, azt az óhajtást tette erőssé, hogy ehhez a mintaképhez közeledjék minden későbbi munka ; hogy minden történeti életrajz, különösen pedig az, mely voltaképen nem annyira a tudós világhoz, mint inkább a szélesebb körű művelt közönséghez forduló vállalat kiadványa, lehetőleg művészi formájú legyen. Ezt a művészi formát, mely az életrajz szerkezetében, az anyag földolgozása módjában, az előadás hangjában egyaránt nyilatkozik, főleg két dolog adhatja meg ; vagy az, ha a történeti életrajz írója hőse életének és munkásságának vezérlő gondolatait, mondhatnám alapeszméjét tudja velünk érzékeltetni, mint pl. Eötvös József az ő emlékbeszédeinek hőseinél, vagy ha a történetíró művésze a korfestésnek, mint Gyulai Pál a Vörösmarty-biographiában. Dézsi Lajos azonban ezeknek a sajátosságoknak érvényre juttatása helyett teljességre törekedett. Művéből, ha csak az apparatus gazdagságára tekintünk is, első pillantásra meglátjuk, hogy a szerző a legapróbb részletekig minden sort ismer, melyet valaha Tinódiról írtak, nemcsak a szakfolyóiratokban, hanem a napilapokban is. Könyve végtelenül pontos összefoglalása, sőt összegyűjtése az egész Tinódi-irodalom adat-anyagának. Még az esetleges problémákat, vitás kérdéseket is mind fölemlíti — egynek, a legfontosabbnak kivételével —, azonban, bár tudományos czélja megkövetelné, nem mindig foglal állást bennük. Dézsi műve ezek szerint a teljesen tudományos életrajzok mértékével mérhető. Egyébként a mű nemcsak a czímben jelzett tárgyról szól, hanem a XVI. századi históriás ének egész történetét felöleli. A mű három könyvből áll ; az első két könyv alkotja az I. részt, Tinódi életrajzát. Dézsi feladata itt véget is érne ; ő azonban többre vállalkozik : a harmadik könyvre terjedő II. rész adja