Századok – 1915

Értekezések - TARCZAY ERZSÉBET: Boszorkányüldözés Horvátországban 162

178 TARCZAY ERZSÉBET. a Medvedhegyre repültek forgószél-szárnyakon. A nótárius majorán szt. Rókus-egyháznál és Ores dominus majorán is tartózkodtak jobbágynők, kik boszorkányokként voltak ismeretesek. Hogy akkor mindenki hitt a boszorkányok hatalmában, arra bizonyság a sok per és kínvallatás. Maguk a földesurak is föladják jobbágynőiket, panaszt tesznek boszorkányok ellen, kiknek ártalmas hatását érzik. A tanult emberek sem mentek e hittől. 1640-ből s 1747-ből ügyvédeknek, 1622-ből s 1757-ből egy-egy papnak panaszát közli Tkalcic és Bojnicic. 1640-ben egy zágrábi ügyvéd, Gjuro Vrnié panaszol be két Jelenovec falubeli lakost, mert boszorkányos machinációikkal szomszédnőjüket halálba kergették. Öt jobbágynő ellen emel vádat egy másik, ugyancsak zágrábi ügyvéd, Horváth György 1747-ben.1 1622-ben Vinkovic kanonok panaszkodik sok boszorkány ellen, főleg »in parochia scti Petri in vico Latinorum«, a szt. Márk parochiájában a Gréchegyen s egy medvedgradi jobbágy ellen.2 1757-ben pedig Vrabce faluból ír az ottani katholikus pap a főispánhoz s kér tőle segélyt a boszorkányok ellen. Iszonyú látomások »horribiles apparitiones« gyötörték már halálra egy szakácsnőjét s gazdaasszonyát. Mostani gazdaasszonya is kétségbeesve jelentette, hogy a curia mögötti folyóban két boszorkány irtózatos megjelenését látták' mi őt is, káplánját is s az egész háznépet félelemben tartja. Nincs nyugtuk egész éjszaka, »pedig ha Isten nem segít, őt s egész háznépét gonoszságaikkal halálba kergetik« e boszorkányok. Kéri a főispán segítségét még több emberhalál megakadályozására.3 Voltak azonban jó boszorkányok is, kik varázserejüket embertársaik javára használták föl. Egy Öep in falubeli parasztasszony Verőcze vármegyében a pusztító dögvész idejében gyógyít s visszaadja az egészséget. 1747-ben ezért törvény elé idézik. De senki sem vall ellene, saját maga sem, mert tudja, hogy csak használt s nem ártott. Mégis tortura alá vetik a szerencsétlent s így 3-dik fokon a kínszenvedés beismerteti vele azt is, a mit nem tett. Tűzhalálra ítélik, de könynyítéskép »enyhítik« e büntetést oly módon, hogy élve rákötözik a máglyára, nyakába puskaporral telt zacskót kötnek s úgy gyújtják meg.1 1 Vjestnik VI. 234. 240 2 Starine XXV. 4. 3 Vjestnik VI. 240. 241 * Vjestnik II. 234. Celestin közlése