Századok – 1915

Értekezések - TARCZAY ERZSÉBET: Boszorkányüldözés Horvátországban 162

176 TARCZAY ERZSÉBET. ketlenségének okaiul őket tartották s ők ezt nem is tagadták. Oly dühösek voltak ezért reájuk a nyomor elé néző földművelő emberek, hogy nem vártak sem egyházi, sem világi ítéletre, elegendő volt a vád s a beárultaknak tűzhalállal kellett bünhödniök. Később ez önkényes cselekedeteikért poenitentiát róttak reájuk ; bizonyos napokon pár óra hosszat kellett térdelniök a templomban. Ugyanekkor azonban a hatóságok is üldözik a boszorkányságot. Egy molnárt, kit sok mindenféle gonoszsággal vádoltak, fogságban tartottak. Ez állítólag egy ördögöt is fölakasztott volna.1 Hogy hivatalból is mily komolyan vették a boszorkányokat, legjobban a horvát sabor 1609 és 1625 közt hozott rendelkezései bizonyítják. Az egyik articulus szerint a boszorkányokat bárki elfoghatja s földesurukhoz vezetheti. Ezeknek pedig kötelességük őket megbüntetni, mert különben elvesztik a »ius gladii«-t vagy a »patibulum«-ot.2 De minden rendelkezés hiúnak bizonyult ez elfajult gonoszság megakadályozására. Annyira el voltak szaporodva a boszorkányok, hogy egy asszony maga mondja vallomásában, hogy olyan sokan vannak, ha együtt lennének, többen volnának, mint falevél és fűszál (bilo bi ih vech nego liszta i trave).3

Magában Zágrábban s környékén is annyira nagy a számuk, hogy el se fogják mind, csak számon tartják, összeírásokat készítenek róluk. Bojniőié két ily lajstromot közöl4 1699 körüli dátummal. Ez összeírásban a »mulieres maleficae et sagae« hosszú sorában is sok a jobbágynő. Említ mint boszorkányt »colonissa collegii Zagrabiensis allumnorum«, »ex Bienik colonissa capitularis«, »consors coloni PP Jesovitarum«, egy »vidua colonissa ci vi tat i s «-t s egy »colonissam DD monialium«. Főleg a jobbágyság körében találkozunk e vádakkal. Zuik dominus jobbágynőit mind boszorkányoknak mondja kétségbeesésében egy szerencsétlen asszony. Másodszori kihallgatásakor még több asszonyt ránt be a hínárba : egy Sestinében lakó asszonyt, a jezsuiták jobbágynőjét három »varaska kmetica«-t, Vrabce faluban a pap egy jobbágynőj ét s a zágrábi Vlaska-ulicában lakó egy asszonyt, kinek nevét sem tudja, szintén mint társait említi.5 Ez évben különösen sok boszorkányper folyt Zágráb vármegye bírósága 1 Ez esetet Tkalcic is közli a Starine XXV. k. 24. lapján. - Kukuljevié : Jura Regni Croatiae II. 90. 3 Vjestnik IV. 184 4 Vjestnik VI. 80—96. 6 Vjestnik IV. 118.