Századok – 1915
Történeti irodalom - Jaures; Jean: Die neue Armee. Ism. Marczali Henrik 151
54 ZAYZON SÁNDOR. svéd követ franczia segítséggel akarja kivinni a svéd katonák kiszabadítását az orosz fogságból, de ekkor mindent megtesz a czár a franczia beavatkozás megakadályozására.1 A török ultimátumot augusztus hó 5-én adják át, 2 a melynek értelmében a béke három feltételhez van kötve : 1. A svéd király haza vonulásának megengedése. — 2. Azov elhagyása. — 3. Lerombolása a tárgyalás alatt épített határerődöknek. — A második pont módosításával a bécsi udvar ellenzése daczára is először egy előzetes, a békét 1710 január 14-ig meghosszabbító szerződés jön létre. 3 1710 január 14-én pedig a karloviczi békét meghosszabbítják 30 évre. 4 A béke azonban nem őszinte, csak időleges elhalasztása a háborúnak ; inkább a nagyvezér cselfogása. Az orosz sem bízott benne.5 Ezután is történtek súrlódások a két állam határán. Ekkor jelent meg Desaleurs, a ki márczius végén, vagy áprilisban kezdhette meg az izgatást a svéd király érdekében. Tulajdonkép csak az elfojtott háborús hangulatot ébresztette fel újból, de az 1710 elején bekövetkezett török kormányválságban r> bizonyára benne van a keze a franczia udvarnak. Akkor a békepárt és azzal együtt a régi nagyvezér is elbukott, a ki nem fogadta a svéd követet, sőt állítólag palotaforradalmat akart előidézni. Utóda Küprili Numan lett, a ki teljesen a háború pártján volt. Döntő befolyással volt még a tatárok zúgolódása az oroszszal kötött béke miatt. Már 1710 márcziusában Konstantinápolyba jön a khán és izgat a háború mellett. 7 1711 január elején már csaknem biztosra veszik a háború kitörését, 8 de egyideig még elmarad, sőt februárban ünnepélyesen hazakísértetik az orosz követeket és kijelentik, hogy a porta a békét zavarni nem akarja, de azért oly feszült a viszony, hogy egyik fél sem gondolhat Rákóczi támogatására. A háború kitörésében mindenesetre része van a franczia udvarnak, de előbb-utóbb bizonyára amúgy is kitört volna. A pultavai csata után mindent megtett a bécsi udvar, 9 hogy a czárt, a ki előbb tőlük segítséget kért a svédek ellen 1 Jorga : Geschichte des osm. Reiches. 4. k. 298. o. 2 Hurmuzaki : Fragmente zur G. des R. V. 4. k. 49. o. 3 Jorga : Geschichte des osm. Reiches. 4. k. 500. o. 4 Hurmuzaki : Fragmente zur G. des R. V. 4. k. 49. o. 6 Horváth Ferencz levele. 1710. jan. 30. Konstantinápoly. 6 Pápai János levele. 1710. jún. 19. Konstantinápoly. 7 Fontes Rerum Austriacarum. II. o. 9. k. 187—88. o. 8 Archivum Rakóczianum. I. o. 6. k. 665. o. 9 Arneth György: Prinz Eugen v. Savoyen . . . 111—14. o.
