Századok – 1915

Melléklet - Hellebrant Árpád: A magyar történeti irodalom 1914-ben 1-76

A HADSEREG ÉLELMEZÉSE AZ 1788 — ÇO-IKI HÁBORÚBAN. g> a császár azt határozza, hogy ezt a terhet igenis az ország viselje, még pedig birtokarány szerint. A paraszt az ő felét készpénzben kapja, de a földesúrnak, ki nem fizet adót, csak kincstári jegyekkel kell beérnie és pedig nem kamatozókkal, noha a főhatóságok a kamatozó jegyeket ajánlották. Ezzel szemben a kanczellária kiíejti, hagy a nemesség megadóztatására nincs kulcs és az egész mennyiséget az ország úgy sem képes előteremteni. Kell tehát, hogy annak egy részét az örökös tartományokra hárítsák. A rendek pedig önként, olcsón fognak szállítani, ha őket meghallgatják. Ez a szempont és az ujonczozás keresztülvitele tették szükségessé az 1786 óia megszüntetett megyei gyűlések újabb összehívását. E változás közjogi és alkotmányos jelentőségéről más helyütt bőven szólottam.1

Itt csak azt kell megemlítenünk, hogy a gyűlések teljes egyértelműen felajánlják az ujonczokat is, a gabonát és takarmányt is, még pedig sok helyütt meglepő olcsó áron, de viszont országgyűlést követelnek. E ténynyel számol már az a tanácskozás, mely szeptember elején ment végbe Lúgoson és melyen gr. Zichy Károly országbíró, az országos kormány elnöke és Lovász főhadibiztos is résztvettek. Számolniok kellett azonban a most befejezett aratással is, mely éppen nem volt kielégítő és az ország egyes részeiben, különösen Horvátországban és az északkeleti felföldön már évek óta. pusztító Ínséggel is. Ez a tanácskozás valamennyi közt a legbehatóbb és legjobban részletező. Kiterjeszkedik az annyira bonyolódott ügy minden szálára. Kezdi az idei szükségtelen. Ennek beszerzésénél tekintetbe kell venni, hogy az ínségeseket is a raktárakból kellett ellátni, tehát ez hiányzik ; hogy már előlegezés történt a téli ellátásra is ; végre, hogy a kiírt szállításból még sok hiányzik. Az első hiányon úgy segítenek, hogy a főispánok az Ínséges segélyt termésben térítsék meg ; a másodikon úgy, hogy a téli ellátásból előre elfogyasztottat kivetik az országra. Legnehezebb azonban az egészen segíteni, mert az idei termés igen gyenge. A téli vetés középszerű volna, de a búza egyrésze rozsdás, rozs csak szalmára sok, de nem önt. A tavaszi vetés, különösen a zab, középen alóli ; a forróság összeszárította a szemet. A magas piaczi ár is bizonyítja a hiányt, pedig csak azt szabad vásárolni, mi felesleg marad a lakosság ellá-1 Magyarország II. József korában 492—94. 1.