Századok – 1915
Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: Kálmán király rokonsága a horvát királyi családdal 133
134 DR. KARÁCSONYI JÁNOS. Ez tulajdonkép megint a régi nóta, megbővítve azzal, hogy az a bizonyos Ilona, I. Gyécse és Szent László állítólagos nőtestvére, nem csupán Szvinimirnek, hanem III. Kreszimir Péternek is neje volt. Nagyon ideje, hogy e régi s most már megtoldott tévedéssel leszámoljunk. Nézzük az állítólagos Ilonáról szóló tudósításokat. A Budai Krónikának, továbbá a Bécsi Képes Krónikának Szent-László uralkodásáról szóló részletei, a Salamonról és ezzel kapcsolatban a kúnokról értesítő sorokat kivéve, nem egykorúak, hanem a XIII. század végén keletkezett hozzávetések. Az a fejezet pedig (a bécsi képes krónikában LXII.-ik, a budaiban no—ni), a melybe Horvátország elfoglalása van beleszőve, nyilvánvalóan Szent-László legendája és az ő tiszteletére készült egyházi énekek (hymnusok) nyomán készült. Már pedig Szent-László legendáját csak 1230 táján írták, a hymnusokat talán még később szerzették. Nem tudott ezek szerzője Horvátország elfoglalásáról semmi bizonyosat s azért csak tudatlanságának leplezésére, Szent-László támadásának igazolására gondolta ki azt a mesét, hogy Szent-Lászlót oda nőtestvére, az elhúnyt horvát király özvegye hívta. E tudósítást készpénznek venni, történeti valóságként hirdetni nem lehet és nem szabad. A magyar krónikában Szent-László ez állítólagos nőtestvérének keresztneve nincs kitéve. Hogy Helenanak, magyarosan Ilonának hívták volna, az csupán az először Luciustól közrebocsátott, 1078-ra tett s a spalatoi érseknek a czetinai ispánság területén joghatóságot, tizedet biztosító oklevélben olvasható.1 Azonban ez oklevél készítője sohase látta Szvinimir Demeter horvát királyt, pedig annak nevére írta az oklevelet. Ez oklevél alakú írás is a spalatoi egyház számára készült hamisítványokhoz tartozik. Mert — sajnos — e nagynevű és régi érsekség jogainak védelmezői is lesiklottak a XIII. században az igazság egyenes útjáról és jogaik védelmére hamisítványokat gyártottak. E hamisítványokat azután 1333-ban, vagy még később, átíratták hivatalos formában és így maradtak reánk. Ezek közül az egyikről, az 1078-ra tett és Bosziljina birtokára vonatkozó levélről már Lucius, illetőleg még előbb Trau város ügyésze kimutatta, hogy koholt.2 A másikról, az 1103. évszámot mutatóról 1 Racki i. m. 116—18. 2 Racki i. m. 115—16.
