Századok – 1914
Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Wenczel király megválasztása 1301-ben 81
82 FRAKNÓI VILMOS. rend főnöke volt, 1 érkezett Velenczébe ; Magyarországba megy, mint legátus a végből, hogy Károly királynak Szlavóniában tartózkodó fiát a királyságba bevezetni törekedjék. Azonban nem hiszik itt, hogy ez sikerülni fog ; mert Magyarország bárói egyértelműleg Csehország királyának fiát kívánják uruknak és András királynak nem maradt más örököse, mint az az asszony, a ki a királyfinak neje.«2 A velenczei patriczius anyától származó III. András király politikai és családi szoros kapcsolatban állott a köztársaság vezető köreivel, melyek az ő halála után a magyarországi trónöröklés ügyének fejleményeit élénk figyelemmel kísérték és arról gondoskodtak, hogy gyors és biztos híreket kapjanak. Ezeket foglalja magában a Spanyolországba küldött jelentés, mely e szerint a hitelesség minden kellékét birja. A jelentés tartalma teljesen födi és megerősíti azt, a mit »A királyi trónöröklés rendje az Árpádok korában« czímű akadémiai értekezésemben 3 megállapítottam ; azt a tényt, hogy 1301 tavaszán a magyarországi rendek a tizenkét éves Wenczel cseh herczeget, nem pedig atyját, a cseh királyt választották meg királyukká. Három oklevélre támaszkodott ezen merész állításom. 1302 február 28-ikán adománylevelében a magyar király elmondja, hogy a mikor ő még Csehországban tartózkodott »királylyá megválasztatása érdekében« (ut eligeremur), Trencséni Máté fejtette ki a legnagyobb tevékenységet. Ugyanő 1302 augusztus 22-ikén adománylevelében elbeszéli, hogy Jordan szepesi gróf és barátai »az ő meghivatása és megválasztatása érdekében« (ut vocaremur et eligeremur) buzgón fáradoztak. Az Ákos nemzetségbeli István nádor 1303 február 26-ikán kelt adománylevelében pedig olvassuk, hogy »a mikor III. Andrással Szent István nemzetségfájáról az 1 Boccasini Miklós bibornok küldetéséről a pápai okiratokból van tudomásunk. 2 E qua certe novele, ce de poi la morte delo rey Andreas Ii baron de Ongaria manda concordamente a lo rey de Bohemia, como ili volea so figlio lo magno per so signore, quelo ce a per muyler la figla de lo rey Andreas como muri. E lo rey de Boemia con so figlo se apareyla con gran force et atende se ogni di in Ongaria. Un gardenal, ce fo general de Ii frar predicador, pasa per Venesia a lensita de Culio (?), va in Ongaria per a legato e per adourar a so potere de meter lo figlo de lo rey Carlo en lo riame loqual en Sclavonia. No se crede ce zo posa a divegnir ni per que lo ce Ii baroni de Ongaria concordamente vol lo figlo de lo rey de Boemia per so signore ni san altro crede non rimase de lo rey Andreas se non questa dona, ce a lo figlo de lo rey de Boemia«. (I. 241.) 3 Megjelent a Katholikus Szemle 1913 január-havi füzetében.
