Századok – 1914

Történeti irodalom - Wertheimer Ede: Gróf Andrássy Gyula élete és kora. I–III. köt. Ism. Pethő Sándor 55

'72 TÖRTÉNETI IRODALOM. megszállását az osztrák delegáczióban főleg a Herbst-féle liberálisok hevesen támadták és e miatt gáncsolták Andrássy politikáját, ő finom gúnynyal ezt a megjegyzést tette : »Azt hiszem, hogy a monarchia, mely túlélte két tartománya elvesztését, nem fog tönkremenni két tartomány szerzése miatt«. A keleti kérdés történeti fejlődésében Andrássy külügyérsége alatt a szerző három étape-ot különböztet meg. Az elsőt az 1875. reformjegyzéke, a másodikat az orosz-török háború, a harmadikat a berlini kongresszus, helyesebben : Bosznia és Herczegovina occupatiója jelenti, melyet a háború kitörése előtt már a reichstadti szerződéssel, valamint az 1877 január 15. titkos conventióban foglalt megállapodásokkal biztosított Andrássy a monarchia részére. Az ő felfogása szerint egyébiránt Ausztria-Magyarország politikáját a Keleten sohasem szabad a török birodalom összeroskadásának vagy fennmaradásának eshetőségére alapítani. Meg volt győződve, hogy a Balkánon csak mint rettegett hatalom imponálhat a szlávok szemében. A »zab és korbács« módszerének jellemezte azt a politikát, melyet a balkáni népekkel való érintkezésben érvényesítenie kell. Politikájának lényege a viszonylagos conservativizmus volt, a mely a létező hatalmi sphaerák megóvásában és fenntartásában jelentkezett. Csak akkor gondolt hódításra és az orosz aknáknak fegyveres eszközökkel való meghiúsítására, ha a török uralom korhadt kormányrendszere nyilván csődbe jut. A mai balkáni helyzet elbírálására e roppant tanulságokat szolgáltató axiómájából tehát az következett, hogy 1878-ban a monarchiát csak oly alakulás ellen engedte volna a végsőhöz nyúlni, a mely érdekeinket bántotta volna, illetőleg ha az ügyek úgy fordultak volna, hogy a Balkánról, mint gazdasági és politikai aspiratióink jogos területéről kilakoltatni törekedtek volna. Szerinte a monarchia sorsa a balkáni válságok időnkint való lázrohamaiban azon dől el, hogy a kellő pillanatban ne mutasson gyöngeséget. Ezért foglalt fenyegető állást Oroszország, voltakép azonban az Ignatiev-féle politika ellen a san-stefanói béke után s ezért intézte úgy a dolgokat, hogy e ponton találkozhassék az angol kabinet fölfogásával s Disraelivel egyetértésben vonszolta az orosz medvét a berlini areopagos elé. Wertheimer monographiájának figyelemreméltó fejezetei közé tartoznak azok a részletek, a melyekben Andrássy lemondásának meglehetősen homályos okait fejtegeti. Nem kérdéses, hogy Andrássy befolyásának és dicsőségének, ha nem is népszerűségének sértetlen megóvásával lépett vissza, mikor a Ballplatzon még évei voltak hátra, noha a kedvezőtlen előjelek sem hiányoztak (Taaffe szláv kísérlete, a katonai párt befolyásának