Századok – 1914

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Revue des Questions Historiques - 537

512 TÖRTÉNETI IRODALOM. 537 emberileg nem tehetett másképen, mint a hogy tett s fölkelése, ha fegyverletétellel végződött is, szüntette meg végképen Kollonics elnyomó rendszerét. IO. sz. A Figyelő rovatban Bálint Aladár ismerteti a fővárosnak A negyvenéves Budapest cz. kiadványát. Pester Lloyd. 1914. 106. szám. Berzeviczy Albert : Baron Josef Eötvös und die Nationalitätenfrage czímmel az Akadémia ez idei nagy gyűlésen felolvasott elnöki megnyitó beszédét közli. — 117. szám. Dr. Bloch Henrik : Robespierre. Freimarknak a mult évben Robespierre-ről megjelent tanulmányát ismerteti. Pesti Hírlap. 1914. 110. sz. Dr. Hollósy István: Kik voltak Erdélyország őslakói ? Az agathirsekről szól. Religio. 1914. évf. 4. sz. Stöhr Géza : Giordano Bruno haláláról. Poul Vulliandnak a Journal des Debats-ban megjelent czikkéből kiindulva azt fejtegeti, hogy Giordano Bruno életéről csak 1598-ig vannak hiteles adataink és nincs bebizonyítva, hogy 1600-ban Rómában csakugyan máglyán végezték volna ki. — Jehlicska Ferencz br. Láng Lajos <>A statisztika története« cz. munkájáról nagy elismeréssel szól. — Némethy Ernő : Rampolla bíboros mint tudós. Rampolla, XIII. Leo államtitkára, nagyszabású egyházpolitikai tevékenysége mellett mélyreható arch?eologiai és történelmi tanulmányokkal is foglalkozott. Legértékesebb munkája a Szent Melania (383—439) életére vonatkozó kéziratok felkutatása, kritikai méltatása és mintaszerű publicatiója. 5. sz. Tauber Sándor elismerőleg szól Erdélyi László : Az egyház vagyon eredete és jellege Magyarországon cz. értekezéséről. Revue des deux Mondes. 1914. május. >>La ville et la cour sous le règne de Louis-Philippe« czímmel folytatja gróf Apponi Rudolf naplójának kiadását. Ezúttal a naplónak 1836. januárjától novemberig terjedő részét olvassuk, melynek utolsó bejegyzéseit Apponyi már Chatsworthban, Devonshire herczeg pompás kastélyában írta. Revue des questions historiques. 1913. április 361—388. és július 5—37. 11. A raguzai köztársaság hajói 1383 deczember végén Anjou Lajosnak, a ki ez időben mint Johanna nápolyi királynő örököse a VI. Orbántól nápolyi királylyá tett durazzói Károlylyal harczolt, két hajóját elfogták. Mindeddig nem lehetett biztosan megállapítani ez elfogás körülményeit, illetve összefüggését a nápolyi viszonyokkal. Most Voinovitch L. gróf, a ki a legutóbbi londoni konferentián Montenegrót képviselte, kiadatlan ragúzai okmányok alapján iparkodik az összefüggést megállapítani Les »Angevins« à Raguse cz. czikkében. Ezek a hajók ragúzai vizeken kalózkedtak, cz az elfogás oka. A foplyok közt nevezetes emberek vannak, Pierre de Craon, Jean de Bueil,VÍ. Károly franczia király kamarása, Louis de Montjoye, VII. Kelemen pápa rokona, Tristan de Roye, stb. Ragúzában tisztességes fogságban tartották őket, de kiszabadulásuk sokat késett, mert politikai, majd pénzügyi okok késleltették az alkudozásokat, pedig követséget küldtek, illetve közbenjártak érdekükben Anjou Lajos, a pápa, Velencze, Milano és VI. Károly s Mária magyar királynő is beleszól az ügybe. Végre 1385. februárjában létrejött a pozsegai egyezmény, a mely a foglyoknak visszaadta szabadságukat, 5500 dukát kártérítés és 2900 dukát kölcsön visszafizetésére kötelezve őket. Ügy látszik azonban, hogy ezeket az összegeket sohasem fizették ki. A kalózkodás okait nem tudjuk tisztán ; úgy látszik, Anjou Lajos azért küldötte őket, hogy kincseire kölcsönt vegyenek fel Velenczé-