Századok – 1914
Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Erdélyi Múzeum - 531
TÖRTÉNETI IRODALOM. 531 közt nagyon elterjedt, messze szétágazó mondatipusok az Isten kardja s a csodaszarvas mondája. Az utóbbi a hún nép Attila kora előtti életéne egyik nevezetes eseményére, az európai betörésre vonatkozik. Az első említő az V. századi Sozomenos, ki a monda két változatát adja. Egyik szerint bőgöly-üldözte tehén, másik szerint menekülő szarvasünő mutatta meg hún vadászoknak a vízborította utat. Sozomenos forrása Eunapios, ki minden valószínűség szerint első feljegyzője a maeotisi átkelésre vonatkozó mondáknak. Száz évvel Sozomenos után Prokopios s Jordanes is tudnak a csodaszarvasról, az ő közös forrásuk Priskos rhetor. — Váczy János : Szalay László leveleit ismerteti. — Finály Gábor : Buday Árpád : Római felirattan-át, Kerekes Gábor : Zivuska Jenő : A filozófia története Thalestöl Platónig czímű művét ismerteti. — Gombócz Zoltán : Jules Martha : La langue etrusque. Martha finn-ugor-etrusk rokonsági elméletét s annak teljes tarthatatlanságát taglalja. — Benigny Gyula : Sigmund Feist : Kultur, Ausarbeitung u. Herkunft der Indogermanen, ismertetés. Május. M or av esik Gyula : A csodaszarvas mondája a bizánczi íróknál. A bizánczi művek a XI. századig őrizték meg a monda emlékét. A húnok történetének forrása a bizáncziaknál Priskos, a középkori latinoknál Jordanes. A két szájhagyományból merítő főforrás tehát Eunapios s Priskos. A húnok megjelenése az egész görögrómai világot felrázta s belekapcsolódott a már görög földön élő üldözött szarvas mondájába. >>A húnokra vonatkozó csodaszarvas mondában két antik talajon már meglevő monda hajtásai fonódnak össze.« Az Io-monda s a vezető szarvas mondája összebogozódnak. — Láng Margit és Nándor H. Bulle : Handbuch der Archaeologie, Marót Károly: A. Roemer : Homerische Aufsätze s Vértesi Dezső: Hausrath-Marx : Griechische Märchen czímű munkákat ismertetik. Egyházi Közlöny 1914. évf. 13. és 14. sz. Huber Lipót: A vérvád történetének vázlata (22—23. közlemény). Ismerteti az orkutai (1764) és péri (1791) vérgyilkossági eseteket. — 17. sz. Divald Kornél Haiczl Kálmán »A garamszentbenedeki apátság története« cz. művét ismerteti. Haiczl összefoglalja Knauz Nándornak az apátság történetére vonatkozó kutatásait és folytatja ez utóbbinak félbemaradt művét. Haiczl könyve a híres műemlék mintaszerű kalauza. Erdélyi Múzeum. 1914. 1 füzet. Makkai Ernő : Bethlen Gábor országalkotó politikája. (I. közi.) A közlemény még csak bevezetés a czímbeli kérdéshez, melyben szerző Erdély földrajzi helyzetéből kiindulva, történetbölcseleti szempontokból vizsgálja Erdély történetét a dák korszaktól kezdve Bethlen Gábor fejedelemségéig. — Biró Venczel : II. Apafi Mihály naplójának eredetije cz. dolgozatában megállapítja, hogy az elveszettnek hitt napló eredetije a kegyesrendiek budapesti könyvtárának tulajdona, hová Vass József hagyatékából került. Az a másolat, melyről Tóth Ernő a naplót közölte (Erd. Múz. 1900. 325—335.), elég hű. — Az Irodalom cz. rovatban R. J. : Lakos Béla : Heltai Gáspár reformátor és kora. Budapest. Kókai. 1913. 8° 55 1.), Veress Endre pedig A mlacher : Rumes. Aus Vergangenheit und Gegenwart einer siebenbürgisch-sächsischen Dorfsgemeinde. (Nagyszeben. 1912. 8° 52 1.) cz. művét ismertetik. Hét. 18. sz. Szabolcsi Lajos : A hesszeni csapatok. Elmefuttatás a bécsi udv. levéltár magyar vonatkozású okleveleiről : a rákosi országgyűlés határozatai, a budai pasa levele Zrínyi Miklós haláláról stb. — végül I. József császár jegyzőkönyve, melynek egy pontjában a hesszeni csapatok mozgósítását visszarendeli. 54*
